Csendes Percek március 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2007. március 27. kedd                        

1Tim 1,12-17.

12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített
engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13
Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam,
mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban
való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra
méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket
üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam,
hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét
példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre
jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan,
láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

                           MÚLTBELI HIBÁK
                           

Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak
nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a
Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)

Tizenéves koromban szüleim bátorítására jelentkeztem az iskolai
kosárlabdacsapatba. Csak közepes képességeim voltak, de magasságom
miatt játszhattam az egyetemi csapatban. A legemlékezetesebb élményem
az volt, amikor rossz kosárra dobtam, és pontot is szereztem az
ellenfél csapatának. Még idegesítőbb volt, hogy ezután ahányszor labdát
szereztem, az ellenfél csapata bíztatott, hogy lőjek. Csapattársaim
megvédtek, de egész évben megbélyegzettnek éreztem magam a történtek
miatt. Úgy éreztem, szégyent hoztam az iskolámra.
Keresztyénként követhetünk el hibákat, melyekről úgy érezzük, szégyent
hoz Krisztusra és az egyházára. Mások rendszerint megbocsátják a
hibáinkat, de gyakran mi nem tudunk megbocsátani magunknak. Nem
fogadjuk el, miszerint a tanulási folyamat része az is, hogy hibákat
ejtünk. Ha engedjük, hogy múltbéli hibáink elvonják a figyelmünket,
"pontokat szerzünk" a rossz oldalnak. Nem szégyen hibázni. A kereszt
jelentősége, hogy Isten szeretetéből megbocsátásban részesülhetünk
hibáinkért és bűneinkért. A keresztnek adjuk meg a tiszteletet, amikor
elfogadjuk Isten kegyelmét.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz bennünket és hiszel bennünk
hiányosságaink ellenére is. Ámen.

Isten megszabadít a múlttól, hogy csak a jelennek élhessünk.
Kenny A. Noble (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÉPTELENEK MEGBOCSÁTANI ÖNMAGUKNAK!