Csendes Percek március 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. március 21. szerda                       

2Móz 3,1-4,17.

1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette.
Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten
hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában
egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég,
de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és
megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az
ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor
közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!
5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról,
mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok
atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor
elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az ÚR
pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és
meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem
fájdalmukat. 8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából
és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és
mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi
és jebúszi nép helyére. 9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak
segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az
egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki
népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azt felelte erre az
Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel
fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez
lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet
Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. 13 De Mózes
azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom
nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik
tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte
Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel
fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten
Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám
Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én
nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!
16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR,
atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt
mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek,
17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi
nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és
jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 És ha
hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom
királyához, és ezt mondjátok neki: Az ÚRral, a héberek Istenével
találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy
áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak! 19 Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi
király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged.
20 De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával,
amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. 21 És
jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor
eljöttök, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a
szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg
ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek
Egyiptomból.
1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a
szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! 2 De az
ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. 3 Dobd
a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes
elfutott előle. 4 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a
kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és
megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. 5 Így majd elhiszik, hogy
megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákób Istene. 6 Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a
kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a
keze a poklosságtól. 7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a
kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből,
ismét olyan volt, mint testének többi része. 8 Ha tehát nem hisznek
neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak
a következő jelnél. 9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem
hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és
a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. 10 Akkor ezt mondta Mózes
az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam
az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és
nehéz nyelvű vagyok én. 11 De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az
embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én,
az ÚR?! 12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak
arra, hogy mit beszélj! 13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást,
akit küldeni tudsz! 14 Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt
mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud
beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. 15
Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és
az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit
cselekedjetek. 16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád,
te pedig istenként állsz mellette. 17 Vedd a kezedbe ezt a botot is, és
tégy vele jeleket!

                           MÓZES ELHÍVÁSA
                           

Mózes azt felelte Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és
kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? (2Móz 3,11)

A legtöbb ember úgy gondol Mózesre, mint egy nagy vezetőre, egy hősre,
Isten erős emberére. De ha jobban megnézzük, világossá válik előttünk,
hogy éppolyan ember, mint bárki közülünk. Valójában Mózes megrettent,
amikor Isten elhívta őt.
Mózes úgy gondolta, hogy másvalaki sokkal alkalmasabb a feladatra! Így
érvelt: "Nem vagyok erre megfelelő", "nem hisznek nekem", "nem vagyok
én ékesen szóló". Tehát Mózes egyenesen arra kérte az Urat, hogy
keressen mást helyette. Nem tűnik jó kezdésnek egy vezetői
pályafutáshoz.
Sokan mi is számtalan kifogást találunk arra, miért nem tudjuk
elvégezni a feladatot, amelyre Isten hív bennünket. Túl sok
kötelezettségünk van; az istentiszteletet unalmasnak találjuk; nincs
időnk segíteni mások baján. Szomszédunkat elintézzük egy
fejbiccentéssel, ahelyett, hogy odafigyelnénk dolgaira. Elszalasztjuk a
lehetőséget, hogy továbbadjuk Isten szeretetét, mert azt képzeljük,
hogy majd valaki más megoldja helyettünk a feladatot. De Isten mégis
hív bennünket.
Isten nem mentette fel Mózest, és bennünket sem ment fel. Nem lenne
egyszerűbb "igen"-t mondanunk és bíznunk az Egyetlenben, aki alkotott
bennünket, aki szeret, és aki megígérte, hogy velünk lesz, amint
követjük őt?

Imádság: Szerető Istenünk, bocsásd meg kifogásainkat, és segíts
"igen!"-t mondanunk! Ámen.

Senki sincs felmentve Isten hívása alól.
Barbara Chalfant (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ISTEN HÍVÁSA ELLEN HADAKOZIK!