Csendes Percek március 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. március 18. vasárnap                      

Mt 18,21-35.

21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor
vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még
hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy
hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek
országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24
Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal
volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr,
hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és
fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy
türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig
megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor
azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával,
aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt
mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult
előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek
neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg
meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi
történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak
mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt
hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél
nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon,
amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és
átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem
bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

                       A MEGBOCSÁTÁS KEGYELME
                       

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát
mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem
bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Mt 6,14-15)

Egyszer megnehezteltem bátyámra, és egy heves veszekedés után hosszú
ideig nem beszéltünk egymással. A vasárnapi istentiszteleten azonban
azt mondta az Úr, hogy bocsássak meg testvéremnek. Megkeményítettem
szívemet és nem engedelmeskedtem, mert úgy éreztem, a bátyám volt a
hibás. Azután, Isten arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha nem bocsátok
meg másoknak, az én vétkeim sem lesznek megbocsátva. Az Úr ítélete
alatt megalázkodva kértem a bátyámtól bocsánatot. Kezet fogtunk és
kibékültünk.
Ez a tapasztalat azt a példázatot juttatja eszembe, amikor valakinek
egy óriási tartozást engedtek el, ő viszont egynapi bérnek megfelelő
tartozást is számon kért. Kegyelmet kapott, de a másikkal szemben
könyörtelen volt.
Nem vagyunk olykor-olykor mi is ilyenek? Miután Isten megbocsátja
minden vétkünket, hogyan tudjuk megtagadni a megbocsátás kegyelmét
másoktól?

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy megbocsátod minden vétkünket.
Taníts bennünket, hogy mi is megbocsátóak tudjunk lenni másokkal
szemben. Ámen.

A megbocsátásban legyen benne mások vétkének elfelejtése.
Amber Koh (Szingapúr)

IMÁDKOZZUNK A KIBÉKÜLÉS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK BÁTORSÁGÁÉRT!