Csendes Percek március 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. március 12. hétfő                        

Lk 8,4-15.

4 Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra
csatlakoztak Jézushoz, ezt mondta nekik példázatban: 5 "Kiment a
magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és
eltaposták, vagy megették az égi madarak. 6 Némelyik a sziklás földre
esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7
Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a
tövisek is, megfojtották. 8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor
felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon
hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 9 Ekkor megkérdezték
tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10 Ő ezt mondta:
"Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a
többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik
hallanak, ne értsenek. 11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten
igéje. 12 Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de
azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne
üdvözüljenek. 13 Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják,
örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek
egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. 14 Akiknél a tövisek
közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai,
gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. 15
Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az
igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."

                             MADÁRETETŐ
                             

Még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.
(Lk 11,28)

Hűvös és zord tekintetével nézett be szobámba a tél. Dérbe mártott,
fagyos ujjaival csillogó jégvirágokat rajzolt az ablakra. Apró
kristályszirmaik fényes gyöngyökként cikáztak a fel-felbukkanó nap
erőtlen sugaraiban. A függöny áttetsző selymén át figyeltem a hólepte
barázdákat a kertben és a fák méla búja szívemig hatolt.
Éhes, riadt kis cinegék ideges röpködése törte meg a téli táj
terpeszkedő nyugalmát. Lármás csiripeléssel cikáztak a levegőben és
apró pontszemeikkel elszórt magvak után kutattak. Hangoskodásuk rögvest
alábbhagyott, amikor megtalálták az óriás fűz hólepte ágai között a
madáretetőt és a belőle kikandikáló búzaszemeket. Kisvártatva
jóllakottan és elégedetten röpültek útjukra, de éreztem, hogy újra és
újra visszatérnek.
Jézus Krisztus nélkül mi is csak ilyen ideges, zaklatott röptű
"cinegék" lehetünk. Hajszoljuk napjainkat, menekülünk az olcsó, világi
örömök pusztító karmai felé. A mi "madáretetőnk" a templom, tápláló
"búzaszemeink" pedig Isten szent Igéi. Nélkülük tört szárnyú, sebzett,
erőtlen és céltalan "madarak" vagyunk, éhező, rongyos, hitevesztett
koldusok.

Imádság: Urunk, Jézusunk, köszönjük, hogy szavad akkor is elér hozzánk,
amikor nem találunk kiutat bonyolult és rohanó életünk sodrában. Ámen.

Keressük meg a "templomi csendet" igéjének hallgatására!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZ IGEHIRDETÉSEK ÁLDÁSÁÉRT!