Csendes Percek június 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2007. június 4. hétfő                         

Fil 1,1-11.

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus
Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és
diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi
Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és
mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5
mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind
a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell
gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel
fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is
mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert tanúm az
Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus
szeretetével; 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább
gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; 10 hogy
megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a
Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit
Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.

                          A SZERETET ÚTJA
                           

A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
(1Kor 13,7)

Shadow-nak, a kisegerünknek rózsaszín kiskölykei születtek. A kölykök
gyorsan felnőttek, fényes, sötét szőrük lett, és önállóvá váltak. Hiába
készített nekik Shadow gondosan fészket, etette, gondozta őket, a
kisegerek kimerészkedtek a biztonságos fészekből az akvárium többi
részébe.
Az ilyen viselkedés természetes, amikor a kicsik felnőnek. Az idén a
legidősebb fiam főiskolára ment, és akárcsak Shadow a kölykeire, én sem
tudok már úgy vigyázni rá, mint régen. Engednem kell, hogy kiköltözzön
a nagyvilágba. De bizodalmam, reménységem lehet, és az iránta érzett
szeretetem megmarad. Bízhatok abban, hogy a Szentlélek, aki vigyáz
ránk, befejezi a jó munkát a fiamban, amit Isten elkezdett benne,
amikor elfogadta Jézus Krisztust. (Fil 1,6) Bizalommal tekinthetek a
jövőbe, amit Isten tartogat a fiam számára, és állhatatosan
imádkozhatok érte. Ahogyan a fiam elhagyja a családi fészket, és az
életét Krisztussal folytatja, megtanulhatom, hogy a szeretet útja
mindig célba ér.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy és vigasztalsz minket,
bármerre is visz az utunk. Add, hogy engedjünk Szentlelkednek, amely
vezet minket és szeretteinket. Ámen.

Ha a szeretteink már nem lehetnek a közelünkben, Isten akkor is vigyáz
rájuk.
Lucy M. Hobgood (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A FŐISKOLÁSOKÉRT ÉS CSALÁDJAIKÉRT!