Csendes Percek június 2.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2007. Jún. 2., Szo, 03:41:02 CEST


                       2007. június 2. szombat                        

Jel 2,1-7.

1 "Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb
kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között
jár: 2 Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és
arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat,
akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad
őket. 3 Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én
nevemért, és nem fáradtál meg, 4 de az a panaszom ellened, hogy nincs
meg már benned az első szeretet. 5 Emlékezzél tehát vissza, honnan
estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet,
különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha
meg nem térsz. 6 Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták
cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg,
mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet
fájáról, amely az Isten paradicsomában van."

                          AZ ELSŐ SZERETET
                          

Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. (Jel
2,4)

Tegnap este az autópályán elhajtottunk egy kis teherautó mellett,
melyben egy fiatal pár ült nagyon szorosan egymáshoz simulva. A férjem
mosolyogva megjegyezte: Kíváncsi vagyok, vajon öt év múlva is ilyen
közel fognak-e húzódni egymáshoz.
Erről eszembe jutott az efézusi gyülekezetnek írt üzenet: "nincs meg
már benned az első szeretet" (Jel 2,4). Arra gondoltam, hogy mennyire
el tud halványulni Isten iránti szeretetünk. Milyen messzire kerültem
tőle az évek során, mióta először éreztem azt a lángoló szeretetet
Isten iránt? Vajon most is olyan közel vagyok, vagy még közelebb
Istenhez, mint akkor? Örömteli része vajon még mindig az imádság
napjaimnak? Isten még mindig ugyanott van, ahol mindig is volt. A
kérdés csak az: "én hol vagyok?"
Milyen könnyen rászoktam arra, hogy egyedül végezzem a dolgaimat! Az
évek során elkezdtem úgy tekinteni Isten jelenlétére, mint az élet más
velejáróira. Kezdtem megfeledkezni arról, hogy naponta szükségem van a
vele való beszélgetésre, és hogy milyen érzés imádni a kegyelem és
szeretet dicsőséges és hatalmas Istenét. De Isten csodája, hogy abban a
pillanatban, amikor elhatározom, hogy közelében akarok lenni, kinyújtja
szerető karját, és magához von.

Imádság: Istenünk, hálát adunk, hogy a közelünkben maradsz, és
szereteteddel akarsz megajándékozni. Ámen.

Akármit teszünk, Isten soha nem hagy el minket.
Alet Prinsloo (Nyugati-fok, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK ISTEN KÖZELSÉGÉNEK ÁTÉLÉSÉÉRT!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról