Csendes Percek július 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. július 29. vasárnap                       

Jn 4,4-14.

4 Samárián kellett pedig átmennie Jézusnak, 5 és így jutott el Samária
egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a
birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób
forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő
délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így
szólt hozzá: "Adj innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba,
hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te
zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a
zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: "Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj
innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." 11 Az
asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély:
honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál,
Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt
fiai és jószágai is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből
iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz
forrásává lesz benne."

                          LELKI KISZÁRADÁS
                          

Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jel
22,17)

Egy forró nyári napon családommal úszni indultunk, amikor észrevettünk
valamit magunk előtt az úton. Kiderült, hogy egy óriási teknős az.
Régen kijöhetett a vízből, mert a teste a kiszáradás jeleit mutatta.
Amikor fölemeltük a földről, olyan gyönge és száraz volt, hogy nem
tudott visszahúzódni a páncéljába. Egy közeli forrásnál beleengedtük a
teknőst a vízbe. Amint megérezte testén a hűs vizet, életre kelt.
Lábaival evezett, gyorsan vitette magát lefelé a sodrással, be-bedugva
fejét a vízbe.
Ahogy a teknős, mi is szenvedhetünk kiszáradástól - lelki értelemben
is. Lehet, hogy betölti életünket a munka, család, barátok, iskola,
pihenés és más elfoglaltságok. Azután, egy napon észrevesszük, hogy
valami mégis hiányzik. Ürességet és szomjúságot érzünk valami többre.
Isten a válasz a lelki szomjúságunkra. Az Istennel imádságban,
bibliatanulmányozásban és istentiszteleten töltött idő megváltoztatja
életünket. Ő nyújtja lelkünk számára a vizet, ami szükséges életünkhöz
és növekedésünkhöz.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz minket, és gondod van ránk.
Nekünk is szükségünk van rád. Segíts, hogy minden nap megtaláljuk a
veled tölthető időt. Ámen.

Csak Isten olthatja belső szomjúságunkat.
Valerie Battle Kienzle (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VALAMI TÖBBRE SZOMJAZNAK!