Csendes Percek július 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2007. július 17. kedd                         

2Kor 4,16-5,10.

16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a
belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi
könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget
szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók.
1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől
készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei
házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk
felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk
felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem
felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig,
aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. 6 Tehát
mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol
lakunk az Úrtól; 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk,
és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9
Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk,
kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell
odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit
megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár
gonoszat.

                         A JELEKET KÖVETVE
                          

Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók
ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18)

Első alkalommal utaztam külföldre. Izgalmas volt egyedül repülni.
Amikor megérkeztem az első repülőtérre, ahol át kellett szállnom egy
másik gépre, meglepődtem, hogy milyen hatalmas a reptér. Gyorsan meg
kellett keresnem a kaput a következő géphez, de a jelek többsége
angolul volt - nem anyanyelvemen. A gondolat, hogy lekésem a járatomat,
és nem érem el végcélomat, ijesztő volt. Akkor eldöntöttem, hogy az
ábrákat illetve a monitorokon lévő számokat követem, és hamarosan meg
is találtam a kaput.
Amikor már a gépen voltam, az Isten országáról gondolkodtam. Ha oda
akarunk jutni, meg kell tanulnunk, hogyan beszél hozzánk Isten, és
képesek leszünk megtalálni, és követni az utat. Isten tudja, hogy ez
időbe telik, ezért gondoskodik számunkra érthető jelekről. Jeleit
megtaláljuk, ha Bibliát olvasunk, imádkozunk, vagy a hívő testvérekkel
együtt imádjuk őt.
Sok olyan ember él környezetünkben, aki valaminek vagy valakinek a
jelei után kutat, amikben hihet, de talán nem érti meg, amit lát, vagy
hall. Segíthetünk nekik, ha elmondjuk, hogyan haladunk a hit útján
Isten országa felé.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy társunk vagy az úton. Mutasd meg
nekünk a te országodba vezető utat. Ámen.

Isten jelei végig elkísérnek hitbeli utazásunkon.
George Enchev (Pleven, Bulgária)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI NEM LÁTJA A HELYES IRÁNYT!