Csendes Percek július 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. július 12. csütörtök                      

Lk 9,28-36.

28 E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé
vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. 29
Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. 30 És
íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, 31 akik dicsőségben
megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell
beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor
azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik
ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta
Péter Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három
sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." De nem tudta,
mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta
őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. 35 És hang
hallatszott a felhőből: "Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá
hallgassatok!" 36 Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták.
Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el
semmit a látottakról.

                          MEGDÖBBENTŐ FÉNY
                          

Amikor felébredtek látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott
álltak vele. (Lk 9,32)

Egy téli reggelen korán elindultam otthonról: a nap épp felkelőben volt
mögöttem, ahogy délnyugati irányba kocsikáztam. Ahogy haladtam a
tengerpart felé, a reggel sugárzó csendje beszélt hozzám. Ez a csend
áthatolt a fejemben kavargó aznapi munkámmal kapcsolatos gondolatokon
és az út zaján.
A reggel alázatos fenségében közeledett hozzám. Az előző nap örökre
elmúlt, csak a jelen pillanat létezett, egy teljesen új reggel, amely
így szólt hozzám: "minden új, minden meg van bocsátva, minden fény".
Ezen a ragyogáson keresztül meghallottam Krisztus szavát: "mindent újjá
teszek!". Mindezt most szememmel is láthattam, ami nagyon megindított
és végtelen hálával töltött el.
Bár nem álltam meg, úgy tűnt, hogy a reggel maga állt meg, hogy
kegyesen átöleljen a szépségével, miközben én tovább kocsikáztam.
Istennek átformáló erejéről szerzett aznapi élményem, és az a
bizonyosság, hogy Immánuel azt jelenti "Velünk az Isten" örökre
megmarad bennem.

Imádság: Krisztusom, add, hogy fényed lenyűgözzön ma is. Erősíts meg
abban a hitben, hogy semmi sincs, amit sugárzó világosságod ne tudna
átalakítani. Jöjj, Szent Fény! Ámen.

Krisztus fénye átalakítja a világról alkotott látásunkat.
John Franklin (Manawatu-Wanganui, Új-Zéland)

IMÁDKOZZUNK AZ INGÁZÓKÉRT!