Csendes Percek január 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. január 10. szerda                        

Mt 14,22-33.

22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak
hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a
sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre
magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó
pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között
hányódott, mert ellenszél volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor
odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok
meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy
kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal
megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
28 Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy
menjek oda hozzád a vizen." 29 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre
kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. 30 Amikor
azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett,
felkiáltott: "URam, ments meg!" 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét,
megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" 32
És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig
leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

                         MAJDNEM ELMERÜLVE
                          

Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, és megragadta Pétert. (Mt 14,31)

Nagyon feledékeny és egyszerű ember vagyok. Minél egyszerűbb valami,
annál könnyebben megjegyzem. Amint öregszem, ez a tény egyre
nyilvánvalóbbá válik minden dolgomban.
Hívő életemben voltak olyan időszakok, amikor elfelejtettem, mit tett
értem Isten. Az élet zaklatottsága, a félelem, büszkeség, és a saját
kívánságaim elvonták figyelmemet Istenről. A régi mondás: "mihelyst nem
látja, nem is gondol rá", sajnos igaznak bizonyult az én lelki
fejlődésemben is. Időről-időre megfeledkeztem Istenről és az ő
áldásairól. A körülményeimre figyeltem, és azt gondoltam, kezelni tudom
azokat.
Péterhez hasonlónak tekintem magam. Ő is egyszerű halászember volt.
Hozzá hasonlóan én is levettem a szemem az Úrról. Amikor a
körülményeimre tekintettem, süllyedni kezdtem, és csak elmerüléskor
kiáltottam segítségért.
Az élet kihívásai néha azzal fenyegetnek, hogy átcsapnak fejünk felett,
mint a viharos hullámok Péter esetében. Amíg viszont Jézusra nézett,
Péter járt a vízen! Ha szemünk, szívünk és értelmünk a Megváltó felé
irányul, mi is járhatunk az élet viharos hullámain.

Imádság: Atyánk, kérünk, emlékeztess arra, hogy te nagyobb vagy
problémáinknál és nehéz helyzeteinknél. Segíts az élet viharaiban
mindig rád tekintenünk. Ámen.

Isten hatalmasabb bármilyen gondnál vagy problémánál!
Timothy J. Nadeau (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ISTENTŐL ELTÁVOLODOTT EMBEREKÉRT!