Csendes Percek január 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. január 7. vasárnap                       

Zsolt 77.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom
feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a
lelkem. (Szela.)
5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt
kutatja lelkem:
8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről
nemzedékre?
10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?
(Szela.)
11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a
népekkel.
16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
17 Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a
mély vizek is reszkettek.
18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid
pedig cikáztak.
19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a
világot, reszketett és rengett a föld.
20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma
nem látszott.
21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

                         ISTEN UTAT KÉSZÍT
                          

Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt
dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. (2Móz 15,2)

Isten szólt hozzám az egyik téli éjszaka csendjében. A hold kibújt a
felhők közül, és láttatni engedte a táncot járó hópelyheket. A fűszálak
csak úgy sziporkáztak, és az egész természet mintha azt suttogta volna:
"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt
46,11)
Miért is volt szükségem bátorításra ezen a különleges estén? Az egyik
gyermekem súlyos beteg volt. A következő napon keresztülrepültem vele
az országot. Heatherre nyolcórás rákműtét várt. Amikor túlesett rajta,
az orvos nem tudta garantálni, hogy minden rákos részt eltávolított.
További műtétek, szövettani vizsgálatok és kezelések következtek. Most,
egy év múltán, hálás vagyok a nekünk ajándékozott kegyelmi időért.
Heathert az átélt tapasztalat egy skóciai kirándulásra emlékeztette.
"Amikor szakadó esőben haladtam keresztül egy terméketlen vidéken,
elnéztem az előttem képződő ingoványos pocsolyákat. Olyan nagyoknak
tűntek, hogy nem hittem, hogy keresztüljutok rajtuk. Amikor mégis
elértem a keresztutat, észrevettem, hogy apró kavicsok képeztek járható
ösvényt előttem. Isten ugyanígy helyezett el 'kavicsokat', hogy
lehetővé tegye a lehetetlen utat." Amikor lehetetlennek tűnik célunk
elérése, Isten ösvényt készít a "mocsarakon" keresztül.

Imádság: Istenünk, amikor nem tudjuk a biztonságos utat megtalálni,
mutasd meg számunkra a helyes ösvényt. Ámen.

Nehéz életutakon ösvényt készít számunkra Isten!
Elaine Ingalls Hogg (New Brunswick, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOSAN BETEG GYERMEKEKÉRT!