Csendes Percek február 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. február 17. szombat                       

Mk 15,33-39.

33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három
óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá
sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál
el engem?" 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így
szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36 Valaki elfutott, megtöltött egy
szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
"Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" 37 Jézus azonban hangosan
felkiáltva kilehelte lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az
aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta,
hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia
volt!"

                             MEGÉRINTVE
                             

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség,
pedig jajgatva kiáltok! (Zsolt 22,2)

A mai nap sem volt jó, ahogy az előzőek sem. Megnyomorító és
gyógyíthatatlan betegségben szenvedek és tanulom, hogyan lehet állandó
fájdalommal élni. Minden alkalommal, amikor egy egyszerű munkát meg
akartam csinálni, a fájdalom erősebb volt annál, hogy el tudjam
viselni; és ez egyre lehangoltabbá tett.
Elhatároztam, hogy olvasok, és a Csendes Perceket kerestem meg. A napi
áhítat szövegei a Zsolt 22,2 és a Mk 15,33-39 voltak. A szerző egy
érzelmi zűrzavar időszakáról írt és arról, hogy elhagyatottnak érzi
magát. Szavai megérintettek, hiszen az elhagyatottság érzése kísértett
engem is, ahogy olvastam. Úgy tűnt, szavai nekem, az én helyzetemre
íródtak. Így használja a Szentlélek a mi szavainkat. Ezek lesznek a
megfelelő szavak egy másik ember életében is, a szükség idején.
A fent idézett sorok váltak Jézus imádságává a kereszten; az ő szavai
rám is érvényesek voltak. Krisztus példája által tudjuk, hogy az
elhagyatottság ideje rövid, és a kimondhatatlan öröm örökkévaló.
Krisztus minden tekintetben példa emberi létünk számára, még akkor is,
amikor elhagyatottnak érezzük magunkat.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük a Jézus Krisztusban meghozott
áldozatodat. Ámen.

Legyenek ma Isten szavai a mi szavaink.
Emma Clarke (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A KRÓNIKUS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKÉRT!