Csendes Percek február 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. február 14. szerda                       

Jak 5,13-20.

13 Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek?
Énekeljen dicséretet! 14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a
gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr
nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr
felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. 16 Valljátok
meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy
meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. 17
Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott
azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat
hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld
meghozta termését. 19 Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az
igazságtól, és megtéríti valaki, 20 tudja meg, hogy aki megtérített egy
bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok
bűnt elfedez.

                          NEM MARADTAM OTT
                          

Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok. (Jak 5,16)

A férjemmel megpróbáltuk egyik barátunknak megköszönni szolgálatát, de
minden alkalommal azt hangsúlyozta, hogy "Istené a dicsőség!"
"Egyszerűen fel kellett, hogy hívjalak, mert Isten a szívemre helyezett
titeket" - mondta.
A barátom éppen akkor hívott fel, amikor édesapám betegsége miatt nagy
harcaim voltak, és azzal is szembesülnöm kellett, hogy bármikor
elveszíthetem őt. Beszélgetésünk során őszintén szóltam fájdalmamról és
az Istennel kapcsolatos elégedetlenségemről is. Minden vádló szavamra
szelíden csak annyit mondott: "Tudom, hogy nagyon nehéz most neked."
Ugyanakkor minden beszélgetésünk végén megkérdezte tőlem: "Ugye nem
akarsz ebben az állapotban maradni?" - majd hozzátette: "Imádkozzak,
hogy képes légy túllépni rajta?" Így történt, hogy együtt imádkoztunk,
és az ima lett az orvosságom a félelemre, haragra és keserűségre.
Egy évvel később édesapám agydaganatban meghalt, de akkor már
elengedtem a haragom és fájdalmam. Átöleltem a barátomat, aki engedte,
hogy Isten használja őt, és ezt súgtam neki: "Köszönöm neked, hogy nem
maradtam ott!"

Imádság: Uram, köszönöm mindazokat, akik elhozzák a te Szentlelkedet az
életembe, akik szeretettel és imádsággal jelenlétedbe vezetnek. Ámen.

Ki állt mellettünk és vezetett el Istenhez, amikor szenvedtünk?
Carol Ann Landis (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZÜLEIK KÖZELI HALÁLÁT VÁRJÁK!