Csendes Percek december 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. december 2. vasárnap                      

Lk 21,25-36.

Jézus mondja: 25 "És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a
csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt
kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a
félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek
tartóerői megrendülnek. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a
felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek
elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert
közeledik a megváltásotok." 29 Mondott nekik egy példázatot is:
"Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: 30 amikor látjátok, hogy
kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így
ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg:
közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a
nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik,
de az én beszédeim nem múlnak el." 34 "Vigyázzatok magatokra, nehogy
szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés
gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami
csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36
Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy
kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy
megállhassatok az Emberfia előtt."

                        REMÉNYSÉG A SÖTÉTBEN
                        

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a
megváltásotok. (Lk 21,28)

Adventkor, a Krisztus visszajövetelére való várakozást gyakoroljuk.
Néhány éve úgy döntöttem, valamiről lemondok azért, hogy Krisztusra
várva jobban azonosulni tudjak a szegényekkel és a szenvedőkkel.
Karácsony napjáig kerültem a drága ételeket és a desszerteket, abban a
reményben, hogy így szívem nyitottabb lesz Krisztus jelenlétére. Ez egy
provokatív áldozat volt, amire ismerőseim újra és újra rákérdeztek, és
váratlan lehetőségeket nyújtott az aktív várakozáshoz.
Amikor szenvedés, nehézség, vagy katasztrófa jön, fel vagyunk-e rá
készülve, hogy reménységben Isten elé álljunk? Egy dél-afrikai kollégám
nemrég ősei tapasztalatairól mesélt, a faji megkülönböztetés kezdeti
időszakából. Erőszakkal hurcoltak el családokat közösségeikből az
úgynevezett anyaországba. A teherautókon a szerető szülők reményt
sugárzó énekkel igyekeztek vigasztalni gyermekeiket.
Nehéz időkben az emlékezés és remény ajándéka tart minket életben, és
segít szembenézni a gonosz igazságtalansággal. Isten adjon nekünk
bátorságot az igazság, és béke kereséséhez, hogy várhassuk Krisztus
eljövetelének teljességét.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy az adventi hetekben láthassuk magunk
körül Krisztus szeretetének jeleit. Ámen.

Isten miben szólít lemondásra ma?
Diana Luton Blum (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZABADULÁSRA VÁGYÓDÓKÉRT!