Csendes Percek augusztus 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2007. augusztus 16. csütörtök                     

Jn 12,20-36.

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy
imádják az Istent. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai
Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram,
Jézust szeretnénk látni." 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András
és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik:
"Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony,
mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga
marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét,
elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg
azt. 26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott
lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az
Atya. 27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg
ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből:
"Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." 29 A sokaság pedig, amely
ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban
így szóltak: "Angyal beszélt vele." 30 Jézus megszólalt: "Nem énértem
hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e
világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha
felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33 Ezt azért
mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34 A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a
Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell
emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" 35 Jézus ezt mondta
nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a
világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen
titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg
nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság
fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött
előlük.

                               OSTROM
                               

A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta (a hangot az égből), azt
mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal
beszélt vele." (Jn 12,29)

Emlékszem életem egy sötét szakaszára. Harcnak, ostromállapotnak
neveztem. Nem volt semmi különösebben rossz, nem csináltam semmi
rosszat szolgálatomban, de mégis éreztem, hogy valami nem stimmel, a
hitem próbájaként éltem meg. "Ez minden, ami van" - szólt hozzám egy
hang, jelezve, hogy sok minden hamis volt, amiben idáig reménykedtem.
Nem ellenkeztem. Folytattam a munkám a posztomon.
Az ostromállapot egész nyáron tartott. Eljött az ősz, nyirkossá vált az
idő, színesedtek a levelek, a szél nyikorgatta az útjába kerülő
tárgyakat. Hazafelé tartottam, amikor a lemenő nap fénye narancs
háttérbe keretezett a horizonton egy pajtát s körötte néhány fa
sziluettjét. Ismét előjött a sötét kísértő: Ennyi az egész. Ez minden,
ami van. Gondolatban végül azt válaszoltam, "Ha ez minden, akkor nekem
elég."
Úgy éreztem, megszűnt az ostromállapot. Senki nem tudhatta, hallhatta,
érzékelhette, hogy bármi történt volna, ha mondjuk, aznap éjjel
mellettem ül a kocsiban. De számomra kétségtelen, hogy a kísértés órája
lejárt. Amit el kellett viselnem, annak ezennel vége lett.

Imádság: Istenünk, menedékünk és erős várunk, segíts, hogy bízzunk
benned, ha sötétnek tűnnek a napok. Ámen.

Isten velünk van kétségeinkben és erős hitű napjainkban is.
Frank Raminez (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A KRÍZIST ÁTÉLŐ LELKÉSZEKÉRT!