Csendes Percek augusztus 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. augusztus 12. vasárnap                     

2Kor 3,17-4,6.

17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi
pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke
által dicsőségről dicsőségre.
1 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat
nyertünk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos
bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten
igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden
ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi
evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek
a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így
nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát,
aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus
Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten
ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő
gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten
dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

                            ÉPÍTÉS ALATT
                            

Éljetek... teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel;
viseljétek el egymást szeretettel. (Ef 4,1-2)

Egy vasárnap reggel, amikor Dániel fiam kb. 4 éves lehetett, és egy
szokatlanul kiborító időszakát éltük át vele: majdnem "kiálltam a
vallásomból", miközben beálltam a templom parkolójába. Mialatt
megpróbáltam kikapcsolni a biztonsági övét, és veszekedtem vele, a
pillantásom egy sárga fecnire esett, amit a gyerek markolászott.
"Építés alatt". Mintha csak Isten suttogta volna abban a pillanatban a
fülembe: "Nyugalom, túl lesztek rajta, hiszen még építés alatt van".
Ez az eset 18 éves szülői pályafutásom alatt gyakran eszembe jutott.
Néha a szülői feladat több energiát és hitet követelt tőlem, mint
amennyit képes voltam abban az időben adni. De Isten minden alkalommal
azt suttogta: "Légy türelmes, még nem készültem el vele. Még mindig
formálom." És építés alatt vagyok magam is.
Alig győzöm kivárni, hogy lássam, milyenné válik Dániel évek múlva. Így
is sokat tanultam általa Istenről és Isten szeretetéről. Mindkettőnknek
sokat kell még tanulnunk és tanítanunk egymást.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy és bátorítasz, amikor
kapcsolataink nehezek. Ámen.

Isten állandóan formál, hogy szeretőbb személyiségekké váljunk.
Anne Trudel (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A KISGYERMEKES SZÜLŐKÉRT!