Csendes Percek április 8.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2007. Ápr. 8., V, 03:41:01 CEST


                      2007. április 8. vasárnap                       

Jn 20,11-18.

11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt
a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb
Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így
szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert
elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 14 Amikor ezt
mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel,
hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit
keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
"Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én
elhozom." 16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így
szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt
mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához,
hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én
Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az
Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

                          EGY ISMERŐS HANG
                          

Így szól az Úr: ...neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Édesapám akkor halt meg, amikor 16 éves voltam. 33 éves koromban
rádöbbentem, hogy már nem tudom felidézni a hangját. A nővérem úgy
emlékezett, hogy őriz néhány hangkazettát, melyet a család évekkel
korábban készített. Amikor meglátogattam őt egy karácsonyon,
megkerestük a kazettát. Ahogy édesapám hangját hallgattam, először
idegennek tűnt. Becsuktam a szememet, és úgy hallgattam tovább, amíg a
hang elért mélyen a szívembe és azt tudtam mondani: "Ó, igen,
emlékszem!" A kapcsolatot, amelyet örökre elveszettnek hittem, újra
megtaláltam!
Édesapám hangjának felidézése emlékeztetett a magdalai Máriára, aki a
feltámadt Jézus hangját hallotta, amikor ott állt az üres sír előtt.
Csak akkor jött rá arra, hogy ki áll előtte, amikor Jézus a nevén
szólította. Sírása örömre változott, amikor ráébredt, hogy nem
veszítette el azt, akit szeretett.
Abban a pillanatban, amikor ráébredünk arra, hogy Isten a nevünkön
szólít, olyan szeretet-közösségbe kerülünk, amelyet soha senki nem
vehet el tőlünk.

Imádság: Úr Jézus Krisztus, nyisd meg fülünket és szemünket, hogy
érzékeljük jelenlétedet közöttünk. Ámen.

Nincs nagyobb öröm annál, hogy Isten a nevünkön szólít.
Beth A. Palm (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY FELISMERJÜK ISTEN HANGJÁT!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról