Csendes Percek szeptember 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. szeptember 15. péntek                      

Ézs 43,1-7.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért
embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide
fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,
7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.

                          JÉZUS JELENLÉTE
                           

Te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a
sötétségben. (Zsolt 18,29)

Fizikailag sosem sérültem a harag miatt. De emlékszem arra, hogy
gyermekként a félelem vett körül, amikor átéltem, hogy felnőttek harcra
készen ordítanak egymással. Emlékszem, amikor hétéves kislányként
egyszer csak kirángattak az ágyamból és beraktak az autó hátsó ülésére.
Húgommal álmos szemekkel gubbasztottunk ott, pizsamában, és nem igazán
értettük, hogy miről is van szó. Szüleink, elől pedig hangosan
veszekedtek. Minél inkább magunkhoz tértünk, annál nagyobbra nőtt
félelmünk. Ahogy próbáltuk megérteni, hogy miről van szó, a feszültség
és a hangzavar már elviselhetetlenné vált. Gyermeki tudatomban kérdések
kavarogtak: Mi történik? Hová megyünk? Apa bántani fogja anyát?
Ennek a szörnyű éjszakának az emléke akkor gyógyult be, amikor egy
keresztyén lelkigondozóval beszéltem. Arra kért, próbáljam meglátni
Jézust ebben a helyzetben. Ahogy követtem utasításait, a védettség és
megnyugvás képe rajzolódott ki. Láttam, ahogy Jézus ott ül velem és
testvéremmel a hátsó ülésen. Védő karja körülfont bennünket. Jézus
oltalmazó karjainak a képe tompította ennek az éjszakának az emlékét.
Jézus velem volt akkor, mint ahogy mindig azelőtt és azóta is.

Imádság: Úr Jézus Krisztus, segíts felismernünk, hogy életünk fájdalmas
szakaszaiban is ott vagy. Ámen.

Milyen kép él bennem az oltalmazó Istenről?
Janet S. Sutton (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERESZTYÉN LELKIGONDOZÓKÉRT!