Csendes Percek október 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. október 19. csütörtök                      

Józs 1,1-7.

1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak,
Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most
azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a
földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet,
ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a
Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a
nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki
sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is
vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és
bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé,
amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor
és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én
szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy
boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.

                               ÚTTÖRŐ
                               

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden
utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3.5-6)

Férjemmel az Arches nemzeti emlékművet látogattuk meg, ahonnan a
távolban tornyosuló csodaszép mészkő ívet közelebbről láthattuk. A
sivatag homok ösvénye hamar eltűnt, hatalmas gránitsziklák között
folytatódott utunk. Néha feltűnt egy-egy kaktusz, egy szikla; ezen
kívül csak mi voltunk ott.
Előttünk járó utasok sziklákból útjelzőket raktak ki. A három sziklából
emelt tornyocskákon egy fémkaró volt átszúrva. Csodálkoztam, vajon
miért tett ennyi erőfeszítést az előttünk járó? A jelzőpóznák abszolút
feleslegesnek tűntek, minden lépéssel közelebb kerültünk célunkhoz.
Amikor visszaindultunk, hirtelen pánikba estünk. Sem a főutat, sem a
parkolót, de egyetlen embert sem láttunk. Növekvő félelmek közepette
kutattam a jelzőpóznák után. Végre megpillantottam egyet. Lassan
haladtunk, egyesével bukkantak fel a kövek. Egészen az utolsó 10
méterig nem láttuk a főutat.
Hasonlóképpen, sokszor azt gondoljuk, hogy jól látjuk célunkat, amit el
akarunk érni. Csak nyomulunk, és néha túl későn vesszük észre, hogy már
nem is tudjuk, merre tartunk. Istenünk ennek ellenére tudja, hogy
melyik számunkra a legjobb ösvény, és vezet minket a Biblia, a
prédikáció vagy egy lelkitárs által. Isten a megbízható hiteles
úttörőnk.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy mutatod az utat. Ámen.

Isten akkor is tudja az utat, amikor mi nem.
Tanya T. Warrington (Colorado, USA)

IMÁDKOZZUNK A KIRÁNDULÓKÉRT!