Csendes Percek október 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. október 15. vasárnap                      

Zsolt 34,1-9.

1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát
Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól,
amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából
kiszabadította.
8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá
menekül.

                          LEBEGÉS A VÍZEN
                           

Az Úr lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
(Zsolt 18,17)

Gyermekkoromban sokat játszottam a sekély vizekben, de sohasem tanultam
meg úszni. A főiskolán beiratkoztam egy úszótanfolyamra. Az első héten
azt tanultuk, hogyan lebegjünk a vízen. Nekem nem nagyon ment ez. Amint
a hátamra feküdtem, a lábaim felemelkedtek, a fejem alábukott, és a víz
elborította arcomat, szememet. Kétségbeesetten kapálózva próbáltam
szilárd pontot találni a lábaimnak a medence alján. Nem bíztam abban,
hogy a víz fenntart.
Végül már mindenki más készen állt az úszómozdulatok tanulására, csak
én féltem a víztől. De még jobban tartottam attól, hogy az oktató
különválaszt a csoporttól és kiszúr magának. Elhatároztam, hogy azért
is lebegni fogok. Ráfeküdtem a vízre, és küzdöttem a kapálózás ösztöne
ellen. Egy kis víz keresztülszaladt az arcomon, de amint elengedtem
magam, a víz megtartott és békésen ringatóztam a medencében.
Sokszor eszembe jut ez a tapasztalat, amikor bajban vagyok, vagy
félelmeim vannak. Néha küszködöm, hogy ura maradjak a helyzetnek, míg a
bajok elborítanak. De ha eszembe jut, hogy maradjak nyugton és bízzak a
megtartó Istenben, akkor békésen lebeghetek Isten gondviselésében.

Imádság: Istenünk, bocsásd meg, amikor nem bízunk szeretetedben.
Emlékeztess mindig jelenlétedre, hadd tudjuk másoknak is felkínálni a
benned való biztonságot. Ámen.

Pihenjünk meg Isten gondviselésében!
Rebecca L. Porter (Arkansas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK!