Csendes Percek november 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. november 29. szerda                       

Neh 3,1-8.

1 Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput.
Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a
Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték. 2
Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia
épített. 3 A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és
ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. 4 Mellettük
Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám,
Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Cádók, Baaná fia
javítgatott. 5 Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők
azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába. 6 A Régi-kaput
Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők
gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a
Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak. 8
Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette
Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították
Jeruzsálemet egészen a széles várfalig.

                      AZ ELREJTETT TERV RÉSZE
                       

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
(Zsolt 133,1)

Március közepén végre megérkezett a tavasz. Igazán üdítő volt a hosszú
és hideg tél után, de nem volt lehetőségünk örülni a hirtelen beállt jó
időnek, mert a tavaszi olvadás következtében iszonyúan megáradt a Duna.
A fenyegető árvíz miatt a polgármester felkérte a falu lakosait, hogy
önkéntesként segítsenek a homokzsákok megtöltésében és a torlaszok
építésében. Mi is elmentünk, és nagy meglepetésben volt részem, mert a
késő esti időponttól függetlenül rengetegen pakolták a zsákokat.
Találkoztam olyan emberekkel, akik már 14 órája kint voltak. Láttam egy
11 éves kisfiút, aki egy kis lapáttal töltött tele egy olyan zsákot,
amit egy 9 éves kislány tartott. Láttam nagymamákat, akik folyamatosan
meleg teát és ásványvizet hoztak. Láttam, hogyan emelkedik lassan a
víz, de nem aggódtam: tudtam, hogy az Isten áldása van ezeken az
embereken. Valószínű, hogy egyikőnk sem volt kiképezve gátépítésre,
mint ahogy az ötvösök és kenőcskészítők sem a jeruzsálemi városfal
építésére, de ott voltunk teljesen szívünkkel és erőnkkel.
Pár órával később fáradtan mentünk haza, de megismerkedtem és
összebarátkoztam néhány mellettünk dolgozó családdal. Isten elrejtett
tervének nagy csodái ezek a tapasztalatok.

Imádság: Atyánk, növeld bennünk az egymás iránti jó akaratot és
szeretetet, és légy támasza az árvízkárosultaknak. Ámen

Isten útjai kiismerhetetlenek, a bajban is megmutatja csodáit.
Sütő Klára (Sződliget, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKÉRT!