Csendes Percek november 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. november 27. hétfő                       

Róm 6,1-10.

1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a
kegyelem? 2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk
még benne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba
kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? 4 A keresztség által
ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus
feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben
járjunk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még
inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. 6 Hiszen
tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a
bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert
aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghaltunk
Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen tudjuk,
hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a
halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert aki meghalt, az meghalt a
bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.

                          A REMÉNY HÍRNÖKE
                          

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem
látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert
elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. (1Pét 1,8-9)

Bill két hónap alatt a kórházban, különböző sikertelen rákellenes
kezeléseken esett át. Az orvosok felkészítették a családot a
legrosszabbra. Meglátogattam Billt, hogy bátorítsam, de különös
helyzetben találtam magam. Isten Billt használta fel arra, hogy a
hitről, küzdelemről és a kegyelemről beszéljen nekem.
Az egyik legemlékezetesebb beszélgetésünk során Bill elmondta, hogy
kisfiúként egy hidegvizű patakban keresztelték. Ez az ember, aki földi
élete végén olyan erősen kapaszkodik lelki születésének történetébe,
arra emlékeztetett, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, milyen nyomot
hagyott Isten az én életemben az istentiszteletek és a testvéri
kapcsolatok során.
Nem sokkal Bill halála után, egy patak partján álltam a város parkjában
és arra gondoltam, vajon ez a patak hasonló-e ahhoz, amelyikben Billt
keresztelték. Eltűnődtem, vajon hallotta-e ugyanígy a patak csobogását,
érezte-e ugyanezt a szellőt. Vajon az itt megkeresztelt emberek
ugyanolyan biztosak-e hitükben, mint Bill volt. Köszönöm Istennek, hogy
ilyen jó hírnököt küldött nekem, aki megtanított ünnepelni és emlékezni
saját keresztelőmre, és értékelni Isten csodálatos családját.

Imádság: Életnek Ura, taníts megünnepelni azokat a pillanatokat, melyek
hozzád és barátainkhoz kötnek. Ámen.

Mások tanúsága segít értékelni Isten munkáját az életemben.
L. Shane Stanford (Mississippi, USA)

IMÁDKOZZUNK A BETEGEK LELKIGONDOZÓIÉRT!