Csendes Percek november 25.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. november 25. szombat                      

Mk 12,41-44.

41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan
dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz
egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő
azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész
vagyonát."

                         VIGASZTALÓ ÉRINTÉS
                         

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő
gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Amikor apám már nem tudott vezetni, nekem adta az autóját, egy régi, de
erős és megbízható kocsit. Halála után vigaszt találtam abban, hogy
vezethettem ezt az öreg autót. Valahogy közelebb éreztem magam apámhoz,
aki a legjobb barátom volt.
Nem sokkal a halála után gyülekezetünk egyik családja szorult helyzetbe
került, az autójukat is elveszítették. Az Úr ösztönzését éreztem arra,
hogy apám autóját kölcsön adjam nekik. Sok ima és belső harc után
megtettem. Azon az estén fáradtan és kicsit szomorúan kezdtem esti
áhítatomat. Olvasmányom a szegény özvegyasszony filléreiről szólt.
Lényege az volt, hogy ez a nő áldozatot hozott, ami kedves volt Isten
előtt.
Abban a percben úgy éreztem, eláraszt Isten szeretete. Magam is özvegy
vagyok. Habár nem szegénységemből, hanem fölöslegemből adtam,
érzelmileg mégis áldozatot hoztam. Éreztem Isten elismerését, amiért
hajlandó voltam adni, amikor az nem volt könnyű. Azt éltem át, mintha
Isten átölelt volna.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy elérsz minket vigasztaló
szereteteddel, amikor szükségünk van a bátorításodra. Ámen.

Mikor adtunk utoljára jó szívvel?
Jacquelin Deatcher (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK GOND A KÖZLEKEDÉS!