Csendes Percek november 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. november 18. szombat                      

Mt 6,9-15.

9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved, 10 jöjjön el a te országod, legyen meg a
te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11 mindennapi
kenyerünket add meg nékünk ma, 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen
mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vigy minket
kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a
hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát
mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok
sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

                      BOCSÁSSAK MEG MAGAMNAK?
                       

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek. (Mt 6,12)

Minden alkalommal, amikor az Úr imádságát mondom, megpróbálom magamba
szívni a szavakat. Gyakran meglep, ami ilyenkor a felszínre kerül. Múlt
héten a templomban nagy egyetértésben közösen mondtuk az ismerős
imádságot. Amikor a "mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"
részhez értünk, szemeim felpattantak, és nyeltem egy nagyot. Bocsássak
meg azoknak, akik bántanak? Nem tudtam az imádság további részét
elmondani. Tudtam, ki az első számú ellenségem, aki állandóan szememre
hányja mulasztásaimat és vétkeimet, - én saját magam.
Éjszaka képtelen voltam aludni. Csak feküdtem az ágyamban, és azokon a
nem éppen kedves szavakon és tetteken elmélkedtem, melyeket én szóltam
és követtem el, némelyiket 10 évvel korábban! Miért esik olyan
nehezemre megbocsátani saját magamnak? Férjem, családom és barátaim
sokkal korábban készek megbocsátani, mint én saját magamnak.
Isten, aki minden földi teremtménynél sokkal többet tud rólunk, szeret
bennünket, megbocsát nekünk, és arra hív, hogy lépjünk tovább. Újra és
újra visszatérhetünk ehhez az igazsághoz. Megbocsátani nem egy ajánlat,
hanem egy parancsolat. Ha ezt követjük, túláradó és örömteli lesz az
életünk.

Imádság: Segíts Istenünk, megbocsátani önmagunknak, és továbblépni,
hogy szeretetedben nyugodhassunk. Ámen.

Amikor megbocsátunk, ajtót nyitunk az örömnek.
Karen Kirkwood (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VÁDOLJÁK ÖNMAGUKAT!