Csendes Percek november 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. november 2. csütörtök                      

ApCsel 8,26-39.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és
elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok
királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve,
és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve
olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és
csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit
olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg
nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön
mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a
juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem
nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az
udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és
az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint
tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari
főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő
pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a
ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor
kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé
az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.

                        VISSZA A KEZDETEKHEZ
                        

Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és
megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" "Hogyan érthetném, míg
valaki meg nem magyarázza." (ApCsel 8,30-31)

Egy püspökszentelő istentiszteletre igyekeztem. A zsúfoltság miatt a
templom közelébe a forgalomirányító rendőrök már nem engedtek be, így a
városnak olyan részére kerültem, ami teljesen ismeretlen volt számomra.
Az ünneplő ruhába öltözött embereket követve találtam meg a templomhoz
vezető utat. Az istentisztelet utáni fogadásra egy újabb útvonalon
mentünk. Végül fogalmam sem volt arról, hogy hol hagytam az autómat,
így elkezdtem róni a város utcáit. Megtettem már vagy öt kilométert, de
mindig ugyanarra a helyre érkeztem, és az autómat nem találtam.
Türelmetlenségemben Istenhez imádkoztam, és megnyugodtam. Kisétáltam az
óvárosból, és megkerestem azt az utcát, amin keresztül megközelítettem
a belvárost. Ez után rövid időn belül az autómban ülve adtam hálát,
hogy hazaindulhatok.
A kiindulópontot kell megtalálnunk, ha lelkünk nem talál nyugalmat. Az
Istennel való kapcsolatunkban Krisztus keresztje a kiinduló pont.
Odaállhatunk elé az összekuszált, bonyolult életünkkel, bűnbánattal,
szenvedéseinket is hozva, hogy megtaláljuk őt, aki szenvedett és
meghalt értünk. Vele folytathatjuk örömmel utunkat.

Imádság: Köszönöm, Istenem, hogy Krisztus keresztjénél megtalálhatlak
ma is. Ámen.

Ha minden bonyolulttá válik, keressük a kiindulópontot!
Csernák István (Budapest, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A MAGYAR EMBEREKÉRT!