Csendes Percek május 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. május 7. vasárnap                        

Lk 24,13-15.

13 Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely
Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és
beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben
beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük
szegődött, és együtt ment velük.

                           TÁRSAK AZ ÚTON
                           

És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint
önmagát. (1Sám 18,3)

28 évvel ezelőtt ismertem meg Livet, amikor mindketten fiatal anyukák
voltunk. A tudat, hogy felelősek vagyunk gyermekeink sorsának
alakulásáért, súlyos teherként nehezedett mindkettőnkre. Megfogadtuk
egymásnak, hogy minden nap imádkozunk egymás gyerekeiért. Azokon a
napokon, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, tudtam, hogy Liv
imádkozik értem és gyermekeimért. Ha szükségem volt rá, felhívhattam,
és imádkozott velem. Én is ugyanezeket megtettem érte. Ma, 28 évvel
később, egymástól négy államnyi távolságra, egymás unokáiért
imádkozunk. A szövetség azóta sem bomlott fel.
Liv végig mellettem volt az úton, a betegség és depresszió
megpróbáltatásaiban, a diplomaosztók, a házasságok és az unokák
születésének örömeiben is. A legfontosabb azonban, hogy ezen az egész
úton Jézus is elkísért minket.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy összekötöd a szívünket
különleges emberekkel, akik mellettünk vannak, és segítenek, hogy a
közeledben maradjunk. Ámen.

Én is segítségére lehetek valakinek!
Mary O. Benedict (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCSENEK LELKI TÁRSAIK!