Csendes Percek március 25.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. március 25. szombat                       

Lk 24,28-35.

28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Jézus azonban úgy
tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték:
"Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát,
hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a
kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a
szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak
egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton,
amikor feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra
keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a
tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt
az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton
történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

                       MEGSZENTELT PILLANATOK
                       

Erre megnyílt a szemük, és felismerték. (Lk 24,31)

Egy kamionsofőr mostanában kezdett el papírt szállítani a nyomdánkba.
Azért vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, hogy munkalehetőséget
biztosítsunk Fokváros centrumában. Rakodás közben a sofőr észrevett egy
kis zöld fügefahajtást, amely áttörte a betont a kocsibejárónk egyik
sarkában. Izgatottan mondta: "Óh, már szinte látom nőni ezt a növényt,
saját kertemben Khayelitshában!" Khayelitsha azt jelenti: "a mi új
otthonunk", egy terjeszkedő, spontán alakult városrész Fokváros külső
peremén.
Ásót kért, és nagyon óvatosan kiemelte a friss, zöld hajtást a
megrepedt talajból. Örömmel hajtott el az idegen sofőr, jutalmával
együtt, hogy elültesse egy számára kedves helyen.
A nyomda dolgozói meglepetten bámultak utána. Egy megszentelt
pillanatnak lehettünk tanúi. Ez az ember segített észrevennünk valamit,
ami mindig is ott volt a szemünk előtt. Nekünk is van egy látomásunk a
gyümölcstermő fügefáról, egy olyan projektről, amely virágzó
munkahelyeket teremt itt Fokvárosban, a szegénység kellős közepén.
Segített abban is, hogy e feladat megvalósulásának az ígéretét egy apró
jelben közvetlenül a szemünk előtt észrevegyük.

Imádság: Ó Urunk, életünk telve van megtapasztalásokkal. Lépj be
kapcsolatainkba és beszélgetéseinkbe, és tégy mindent újjá. Jézus
nevében imádkozunk. Ámen.

Az ígéretek jelei várnak ma arra, hogy meglássam őket!
Mark H. Stephenson (Nyugati Fokföld, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK KHAYELITSHA NÉPÉÉRT!