Csendes Percek március 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. március 7. kedd                         

1Kir 17,8-16.

8 Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: 9 Kelj föl, és menj el a
Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy
özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10 Fölkelt tehát, és elment
Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy
özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta:
Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11 Amikor az
elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem
egy falat kenyeret is magaddal! 12 De az asszony így felelt: A te
Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék
liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most
szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a
fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. 13 Illés azonban ezt
mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb
készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak
csak azután készíts! 14 Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A
lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt
nem ad a földre. 15 Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt
el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. 16 A
lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete
szerint, amit megmondott Illés által.

                         ISTEN GONDOSKODIK
                          

Az Úr gondoskodik. (1Móz 22,14)

Az iskolában végzett szolgálat kihívást jelent számomra. Egyik napról a
másikra éljük életünket. Előfordult, hogy szinte semmilyen anyagi
forrás nem állt rendelkezésünkre a folytatáshoz. Az intézmény
vezetőjeként tudtam, az iskolában tanuló lányok és a tanárok is mind
engem figyelnek. Kíváncsiak, hogyan reagálok erre a nehéz helyzetre.
Sokat imádkoztam, és kézzel-lábbal "kapálózva" próbáltam a felszínen
maradni, nehogy elsüllyedjek. Városunk önkormányzata és több keresztyén
szervezet is értésemre adta, hogy nem tud segíteni.
Istenhez fordultam, és így kiáltottam: "Uram, ez a te iskolád. Te
alapítottad, te hoztál ide engem is, és adtad kezembe ezt a
felelősséget. Hiszem, hogy tudsz gondoskodni rólunk."
Később egy áruházban egy olyan bibliai igéket idéző poszterre
bukkantam, amely arra emlékeztetett, hogy Isten gondoskodik. Ez akkora
megnyugvást jelentett számomra, hogy megvettem és felakasztottam a
falra, hogy mindig láthassam, valahányszor arra járok.
Isten valóban gondoskodott rólunk! Napról-napra megkaptunk minden
szükséges dolgot; egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a lányoknak
vacsora nélkül kellett volna lefeküdniük.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy gondot viselsz ránk. Ámen.

Amikor úgy tűnik, hogy nincs út, Isten utat tud készíteni.
Reena Reed (Nyugat-Bengal, India)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉHESEN FEKSZENEK LE ESTÉNKÉNT!