Csendes Percek június 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. június 17. szombat                       

Fil 3,12-14.

12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de
igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus
Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de
egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának
a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

                           A MÚLT ELMÚLT
                            

Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé. (Fil 3,14)

A múlt már megtörtént. Semmit sem tehetünk ellene. Visszanézve azt
gondoljuk: "bárcsak ezt tettem volna, bárcsak ezt ne tettem volna".
Mivel börtönben vagyok, itt sok időt töltünk azzal, hogy a múltról
gondolkodunk.
Dicsőség Istennek, hogy többé már nem kell aggódnom a múlt miatt, mert
Jézus Krisztusban új teremtmény vagyok. Most Krisztussal járok, és
naponként arra a munkára koncentrálok, amire Isten elhívott. Ha a
múltra figyelnék, újra életre kelne bennem a régi énem, ami a gonosz
számára sokszor helyet biztosított. Ennek én már nem akarok részese
lenni. Isten arra hív, hogy a múltat elfeledve nézzünk az eljövendő
dicsőséges dolgok elébe.
Nehéznek tűnhet elengedni a múltat. Néha valóban az. De én már nem
akarok az lenni, aki voltam. Hálát adok Istennek, hogy egy teljesen új
kezdettel ajándékozott meg Jézus Krisztusban. A múlt elmúlt. A máért és
Istenért élek.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy el tudjuk engedni a múltat, és
életünket Jézus Krisztusnak adhassuk ma, holnap és minden nap. Ámen.

A múlt elmúlt; a ma egy új lehetőség és most van.
Matthew Picon (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A BÖRTÖNBEN LÉVŐ FIATALKORÚAKÉRT!