Csendes Percek június 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. június 10. szombat                       

Mk 4,35-41.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz Jézus:
"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot,
magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is
voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok
becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó
hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így
szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig
felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass
el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor
ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy
félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél
is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

                       NE FÉLJ, CSAK HIGGYJ!
                        

Pál írja: imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy... élhessetek az Úrhoz
méltóan,... és erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága
szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.
(Kol 1,9-11)

Tériszonyom van a magas helyeken. A felhőkarcolók világában manapság
egyre nehezebb elkerülni a magas épületekben való járást, így gyakran
kell szembenéznem ezzel a félelmemmel. A múltkor egy nemzetközi
konferencia alkalmával rémülten fedeztem fel, hogy szállodai szobám a
22. emeleten van. Ahányszor csak beszálltam a liftbe, az összes vérem a
lábamba szaladt, és így imádkoztam: "Istenem, segíts, erősíts meg, hogy
el ne szédüljek!" Ha úgy érzem, Isten velem van, akkor nyugodt tudok
maradni. Egyik alkalommal azt mondta a mellettem álló ember: "Észre sem
vette a lift rázkódását, ugye?" "Nem" - suttogtam. "Nem lettem rosszul,
mert Isten velem volt."
Ez a tapasztalat segített felismerni, hogy nem azért kell imádkoznunk,
hogy Isten távolítsa el az akadályokat utunkból, hanem erőt kell
kérnünk a velük való szembenézéshez. És ő ebben nem hagy magunkra,
hanem velünk lesz. Amikor kísértést érzünk arra, hogy feladjuk,
emlékezhetünk Jézus megkísértetésére. Ő nem kérte Istentől a kísértés
megszüntetését, hanem Isten szavára hagyatkozott, és erőt nyert.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy erőt adsz szembenézni belső és külső
félelmeinkkel, és kísértéseinkben támaszunk vagy. Ámen.

Isten mellénk áll, ha félelmeink vannak.
Evi Nur Wulan Anggendari (Jakarta, Indonézia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET FÉLELMEK GYÖTÖRNEK!