Csendes Percek június 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. június 2. péntek                        

Róm 12,9-21.

9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt
gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak
szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek
kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok
azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek
az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek,
ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne
legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a
rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. 18 Ha
lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel
békességben. 19 Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem
adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a
bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. 20 Sőt, "ha éhezik
ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed,
parazsat gyűjtesz a fejére." 21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te
győzd le a rosszat a jóval.

                           GYÁSZ ÉS ÁLDÁS
                           

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)

A legtöbb ember számára a gyász egy igen negatív szó. Nincs benne
áldás. Jézus mégis azt mondta: "Boldogok, akik sírnak, mert ők
megvigasztaltatnak." Vajon Jézus szavai sértésként hangzanak, amikor
elborít bennünket a gyász? Van a gyászban bármilyen érték? Ma úgy
gondolom, igen. A feleségem halála utáni hónapokban megtapasztaltam a
Mt 5,4 igazságát. A gyász gazdagíthatja az életet, és érzelmeinknek új
távlatokat adhat. A gyász magában foglal hiányt, vágyat és haragot.
Kiszélesíti értelmünke, felfrissíti érzelmeinket és megnöveli
képességünket a másokkal való együttérzésre.
Jézus áldása a vigasztaláshoz kapcsolódik, ami egy sokrétű folyamat. A
megvigasztaltatáshoz először be kell ismernünk, hogy gyászolunk, amit
nehéz megtenni. Gyászunkat viselni mások előtt olyan érzés lehet,
mintha mezítelenek lennénk. Nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy
vigasztalást találjunk. Gyermekként soha nem érezzük közelebb magunkat
anyánkhoz, mint amikor vigasztalást keresve karjaiba bújunk.
Felnőttként is találunk olyan embereket, akik készek meghallgatni
bánatunkat, és vigaszt nyújtanak.
Gyász és vigasztalás összetartoznak. Egyik előhívja a másikat. Közelebb
visznek bennünket egymáshoz és Istenhez - és ez áldás.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy mindig kész vagy karjaidba fogadva
vigasztalni minket. Ámen.

Kész vagyok vigasztalást adni és kapni?
Martin Bringman (Mariefred, Svédország)

IMÁDKOZZUNK A GYÁSZOLÓKÉRT!