Csendes Percek július 22.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. július 22. szombat                       

1Jn 4,7-16.

7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki
szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem
szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban
nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte
el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az,
ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és
elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így
szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük
egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten
lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból
tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott
nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya
elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus
Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és
hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet,
és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.

                        SZERESSÉTEK EGYMÁST
                         

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van. (1Jn 4,7)

Minden viszonyulásunkat a szeretetnek kellene meghatároznia.
Szolgálatom kezdetén, több mint 20 évvel ezelőtt, megtanultam ezt a
nagyon nehéz, de fontos leckét. Volt a gyülekezetünkben egy férfi, akit
nem hogy szeretnem, de még elviselnem is nehéz volt. A puszta jelenléte
is zavart egy-egy gyülekezeti rendezvényen. Napi imádságom volt, hogy
változtassa meg Isten a férfi magatartását, amit egyszerűen nem bírtam
elfogadni. Aztán egy szép napon Isten szólt hozzám a Biblián keresztül,
és megváltoztatta a hozzáállásomat.
Felismertem, hogy előítéletem és a férfihoz való helytelen
viszonyulásom befolyásolták az érte mondott imádságomat. Akkor már nem
a férfi megváltoztatásáért, hanem saját magamért, kegyelemért és
irgalomért kezdtem könyörögni. Felismertem, hogy nem azért szeretünk
másokat, mert kedveljük őket, hanem, mert szívünkbe áradt az Isten
szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5,5)
Feladatom, hogy mindenkit elfogadjak. Ahogy Isten elfogad olyannak,
amilyen vagyok, ugyanígy el tudok bárkit fogadni. Amikor felismertem
ezt az igazságot, Isten elmozdította a szívemről a terhet, és ezáltal
tudtam az ő tanítását követni.

Imádság: Drága Istenünk, segíts egymást úgy szeretnünk, ahogy te
szeretsz bennünket. Ámen.

Kit szerethetek Krisztus nevében?
María Elsa Telen (Santa Fe, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET NEM KEDVELÜNK!