Csendes Percek július 21.

2006. Júl. 21., P, 03:41:02 CEST

                       2006. július 21. péntek                        

Zsolt 27,7-10.

7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.

                           KRISZTUS ARCA

Isten ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott
világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének
ismerete Krisztus arcán. (2Kor 4,6)

A körülöttem és bennem lévő szenvedés következtében életemben egy sötét
szakasz köszöntött be. A bibliaolvasást, elmélkedést és imádságot
abbahagytam, amit éveken keresztül reggelente a szokásos futás után
gyakoroltam. Még mindig jártam futni, de az imát elhagytam.
Egyik nap bementem a dolgozószobámba, leültem a kanapéra, és elkezdtem
kifűzni a cipőm. A szoba még sötét volt. Az ablakon keresztül egyetlen
fénysugár tört be, és a könyvespolcomra tett kis Jézus-szobrocskára
esett. A fény Jézus arcát világította meg. Véletlen lehetett? Nem
tudom. De amint megláttam, mélyen megrendültem, mintha Isten üzent
volna: "Nézz Krisztusra. Bármilyen nagy a szenvedésed, fordulj hozzá,
előtte nem ismeretlen a fájdalom. Benne nyugalmat találsz."
A Krisztus arcára eső fény a körülöttem lévő sötétséget is
megvilágította, és a lelki krízisemnek is véget vetett.
Megtapasztaltam, hogy nincs olyan sötét mélység, melyet Krisztus
világossága el ne űzhetne.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, taníts Krisztusra néznünk a fájdalom és
kétség idején, hogy arcának világossága megvilágosíthassa
sötétségünket. Ámen.

Nem lehetünk olyan mély sötétségben, ahol Isten fénye el ne érne
minket.
Sergio Manna (Campania, Olaszország)

IMÁDKOZZUNK A LELKI KRÍZISBEN LÉVŐKÉRT!