Csendes Percek július 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. július 13. csütörtök                      

Róm 14,7-9.

7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának;
8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert Krisztus
azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az
élőkön uralkodjék.

                       HOGYAN FOGOK MEGHALNI?
                       

Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... mert megnyugszanak
fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket. (Jel 14,13)

Lelkészként több száz embert temettem már. Nemrégen egy helyi
temetkezési irodában lelkigondozást tartottam gyászolók számára. Valami
mindennap emlékeztet arra, hogy egyszer én is meghalok, talán
nemsokára. A halállal kapcsolatos gondolataim arra vonatkoznak, hogy
hogyan fogok meghalni, és hogyan nézek majd szembe az ismeretlennel?
Remélem, ha eljön az utolsó órám, vallást tudok tenni Isten kegyelmében
való hitemről.
Nemrég egy kedves hívő barátom mesélte, hogy egy súlyos szívműtétre van
szüksége, azonban túlélési esélyei nagyon csekélyek. Akkor csendesen
megjegyezte: "Ha belehalok a műtétbe, az Úrral élek majd tovább. Ha
pedig túlélem, a húgom vár rám. Mindkettő nagyszerű lesz."
Biztosak lehetünk abban, hogy Isten életünk utolsó napjaiban is velünk
lesz. "És íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté
28,20). Ez vonatkozik minden napunkra és halálunk órájára is.

Imádság: Urunk, Teremtő Isten, vezess minket, hogy bölcsen és hűségesen
éljünk, hogy bármikor készen legyünk hozzád menni, amikor eljön az
óránk. Ámen.

Isten ígérete, hogy velünk van, életünk minden percére igaz.
Jack E. Albright (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK A HALÁL KÜSZÖBÉN ÁLLÓKÉRT!