Csendes Percek január 2.

2006. Jan. 2., H, 03:41:01 CET

                        2006. január 2. hétfő                         

Mt 18,21-35.

21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor
vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még
hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy
hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek
országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24
Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal
volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr,
hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és
fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy
türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig
megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor
azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával,
aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt
mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult
előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek
neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg
meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi
történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak
mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt
hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél
nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon,
amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és
átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem
bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

                        CSODÁLATOS BÉKESSÉG

Jézus mondta: "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek
is megbocsát mennyei Atyátok." (Mt 6,14)

"Tartozol!" - erre az indulatos kiáltásra ébredtem az éjszaka
csendjében. A keserű vád a saját lelkemből tört fel, és egyre
visszhangzott bennem. A múltból egy ember emléke tolakodott elém, aki
valaha sok sérelmet és kárt okozott nekem. Ráébredtem, hogy a
sértettség fájó emlékétől csak a megbocsátás tehetne szabaddá. Csakhogy
ő az adós, ő tartozna nyíltan beismerni, hogy nekem kárt okozott, és
bocsánatot kellene kérnie.
Belekezdtem az Úr imájába. Az a mondat, hogy "bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" - megállított.
Hiszen az illető bizonyára nincs is tudatában a megbántottságomnak, sem
a bennem kavargó indulatnak! Tehát a tartozást, amit felrovok neki,
egyedül én tudom elengedni. A megbocsátásnak bennem kell megtörténnie.
Ezek után így szóltam: "Te megbántottál engem! De most megbocsátok
neked!" Azután gondolatban mások is eszembe jutottak, nekik is ugyanazt
mondtam. Nagy tehertől szabadultam, és megkönnyebbültem. Azóta
csodálatos békesség lakik a szívemben.

Imádság: Istenem, köszönöm, hogy megkönyörültél rajtam, és elnéző
voltál velem. Emlékeztess szüntelenül, hogy mi is bocsássunk meg
másoknak, miképpen te nekünk. Ámen.

A sérelem beismerése megbocsátáshoz és szabaduláshoz vezet.
George Krestik (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKINEK MEG KELL BOCSÁTANUNK!