Csendes Percek február 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. február 16. csütörtök                      

ApCsel 9,3-9.17-22.

3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett Saul,
hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, 4 és amint a földre esett,
hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl
engem?" 5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én
vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6 De kelj fel, menj be a városba, és ott
megmondják neked, mit kell tenned." 7 A vele utazó férfiak pedig
szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem
látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, 9 és ott három
napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt
mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent
neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és
megtelj Szentlélekkel." 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna
le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19
majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi
tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról,
hogy ő az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így
szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik
segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy
megkötözve a főpapok elé vigye őket?" 22 De Saul egyre jobban
felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva
nekik, hogy Jézus a Krisztus.

                           A NAGY DÖNTÉS
                            

(Saul) Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?
(ApCsel 9,6) - Károli fordítás

Édesanyám szerény, vallásos életet élt 1991-ben, 82 éves korában
bekövetkezett haláláig. Öten voltak testvérek, akik között ő volt a
legidősebb. Szülei nem jártak templomba. Tizenkét éves kora körül
kezdte el testvéreit templomba vinni. Egy vasárnap elfogadta Krisztust
Megváltójaként, megkeresztelkedett, és belépett az egyházba. Amikor
hazaért, elmondta szüleinek, mit cselekedett, remélve, hogy nem lesznek
felháborodva miatta. Ezután nem sokkal szülei és minden testvére
keresztyén lett. Sőt, édesapja és egyik öccse prédikátor, két húga
pedig lelkészfeleség lett. Édesanyám egy igehirdetőhöz ment feleségül,
édesapámmal együtt 40 évig szolgálták az Urat. Négy fiút neveltek föl,
és mi mind a négyen főfoglalkozású lelkipászto-rok vagyunk.
Édesanyám 1920-ban hozott lelki döntésének óriási hatása egy évszázadon
átível, és a jövőben folytatódik. Ha azt gondoljuk, jelentéktelenek
vagyunk, nem számít, amit teszünk, édesanyám története szolgálhat
példaként: hitben véghezvitt cselekedeteink sokféleképpen befolyásolják
a többieket, és életünk után is hatást gyakorolnak.

Imádság: Bocsásd meg nekünk Istenünk, hogy alábecsüljük befolyásunkat!
Segíts meglátnunk, hogy tetteink bizonyságtétele által hatással vagyunk
a világra! Ámen.

Krisztus-követésünknek hosszú távú hatásai vannak.
James S. Pollock (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK TANÚBIZONYSÁGA KÖZELEBB VITT BENNÜNKET
KRISZTUSHOZ!