Csendes Percek február 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. február 7. kedd                         

ApCsel 26,12-18.

Pál bizonyság tétele: 12 "Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok
felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 13 Déltájban az úton
láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb
világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig
mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt
hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az
ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr
pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel,
és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá
tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról,
amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17 Megoltalmazlak e
néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért küldelek el, hogy
nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán
hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által
megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik
megszenteltettek."

                            GYÓGYÍTÓ HIT
                            

De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes
szívvel, lélekkel keresed. (5Móz 4,29)

A szenvedély fogságából szabadulni kívánó alkoholistaként a "12 lépés a
gyógyuláshoz" program által megtapasztaltam a lelki közösség
fontosságát. Harmincöt évesen, az Istennel való találkozás friss
élményével a szívemben elkezdtem felfedezni a hitélet alapjait, mert
bár ebben nőttem fel, régóta elhanyagoltam. Emlékszem, mennyire
kívántam minél többet megtudni Jézusról. Olvastam a Bibliát, néztem a
tévében az egyházi műsorokat, és egyre inkább vágytam a Krisztussal
való szorosabb kapcsolatra. Egy napon azután átadtam a szívemet az
Úrnak, elfogadtam őt személyes Megváltómnak.
Nem láttam tűznyelveket, nem éreztem valamiféle testemen átható erőt,
de attól a naptól kezdve megváltoztak a dolgaim. Isten kegyelméből el
tudtam viselni az édesanyám betegségével és halálával járó
megpróbáltatást. Nem sokkal ezután késztetést éreztem az egyik
gyülekezethez való csatlakozásra. Először ugyan előítéleteim miatt
nyugtalankodtam, de engedtem Isten vezetésének, és elkezdtem
rendszeresen járni a gyülekezetbe. Hamar rájöttem, mennyire téves volt
az egyházi szervezetekről alkotott képem. Ma Krisztus elkötelezett
gyermeke, és gyülekezetem aktív tagja vagyok.

Imádság: Köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hogy megváltó műveden és
szereteteden nyugvó életre vezettél el. Ámen.

Bármilyen ösvényen találunk a hit útjára, Isten tovább vezet bennünket.
Vicky Meehan (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYÓGYULT ALKOHOLISTÁKÉRT!