Csendes Percek augusztus 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2006. augusztus 31. csütörtök                     

Jn 10,1-10.

Jézus szavai: 1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy
be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de
aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit az
ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön
szólítja és kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük
jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem
követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." 6
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent,
amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony,
mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind
tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az
ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és
legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és
pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

                       A PÁSZTOR GONDVISELÉSE
                       

Jézus mondja: "Én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem."
(Jn 10,14)

Az anyabárány nagy bajban volt. Első alkalommal ellett, és a folyamat
nem haladt előre. Ráadásul már régóta erőlködött, mire rátaláltam.
Kétségbeesve és kimerülten pihegett, majd nehezen felemelkedett, és
elszaladt előlem. "Gyere ide, báránykám!" - hívogattam gyengéden. De
nem közeledett. Végül mégiscsak elfogtam a kampós pásztorbottal.
Ellenállt. A fejét hátra, a válla felé fordítottam, hogy elveszítse
egyensúlyát. Azután letérdeltem, egyik lábamat átvetettem a gyapjas
hátán, és megfékeztem. Halkan nyöszörgött, amikor elvettem tőle az
újszülött iker báránykákat, és a szalmára helyeztem őket.
Az anyabárány viselkedése elgondolkodtatott. Segítség nélkül elpusztult
volna, mégis menekült az elől, aki szerette őt, és mindent megtett a
megmentéséért. Gyakran mi is ilyen ijedős bárányok vagyunk. A
körülményeinkre nézünk, és remegünk a félelem miatt. Kérjük Isten
segítségét, a dolgok, mégis, mintha rosszabbra fordulnának. A
küzdőszellem, az erő elhagy, és elesünk. Keressük, hogy ki segíthetne
rajtunk, miközben a Megváltó már a karjaiban tart, és a javunkat
munkálja.
Vajon haragudtam a bárányomra, amikor ellenállt? Csak aggódást és
szeretetet éreztem iránta. A jó Pásztor azt akarja, hogy bízzunk benne.
Mindig biztosak lehetünk szeretetében.

Imádság: Jó Pásztorunk, segíts bízni benned. Köszönjük, hogy biztos
segítség vagy a bajban. Ámen.

Isten akkor is szeret, amikor menekülünk előle.
Suzanne Davenport Tietjen (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁLLATTARTÓKÉRT!