Csendes Percek augusztus 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. augusztus 28. hétfő                       

Mk 6,45-52.

45 Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy
szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé,
amíg ő elbocsátja a sokaságot. 46 De miután elbúcsúzott tőlük, felment
a hegyre imádkozni. 47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén
volt, ő pedig a parton egyedül. 48 Amikor meglátta, hogy mennyire
küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai
őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni
mellettük. 49 Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték,
hogy kísértet, és felkiáltottak. 50 Mindnyájan látták ugyanis, és
megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta
nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 51 Ekkor beszállt hozzájuk a
hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. 52
Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.

                         CSAK NYUGODTAN...
                          

Jézus ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" (Mk 6,50)

Gyorsan kiszálltam az autóból. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mi
történt velem, már a házunk előtt feküdtem a járdán, és moccanni sem
bírtam. A jobb lábfejem élettelenül csüngött, mert a bokámban több
csont kimozdult a helyéről. Megoperáltak, hét helyen kellett megtűzni a
lábam, hogy visszaállítsák a stabilitását, és újra működőképes legyen.
Imáimban az Úr felé fordultam. Fájdalmat és reménytelenséget éreztem.
És aggódtam, mert nem tudtam, mennyiben fognak megváltozni otthon a
mindennapjaink.
A műtét előtt teljes szívből imádkoztam Istenhez, hogy segítsen
megőrizni a nyugalmamat. Behunytam a szemem, és amíg a műtő felé
toltak, végig imádkoztam. Odabenn valaki megfogta a kezem, és ezt
mondta: "Nancy, legyen nyugodt. Végig itt leszek magával a műtét
alatt." Ezt hallva megéreztem Isten jelenlétét. Milyen csodálatos!
Isten, gyülekezetünk tagján, egy altatóorvoson keresztül szólt hozzám.
Isten hatalmas szeretetét egy másik hívő emberen keresztül érezhettem
meg. És ez elég volt, hogy megnyugodjak.

Imádság: Köszönjük, szerető Istenünk, hogy te sohasem hagysz magunkra.
Ebben a bonyolult világban, kísértések és szenvedések között is
tudhatjuk, hogy te nem feledkezel meg rólunk. Ámen.

Kinek van szüksége, hogy hallja tőlem: "Itt vagyok veled!"
Nancy Gómez Rosario (Bayamón, Puerto Rico)

IMÁDKOZZUNK AZ ORVOSOKÉRT ÉS A NŐVÉREKÉRT!