Csendes Percek augusztus 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2006. augusztus 17. csütörtök                     

Ézs 41,1-13.

1 Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek
ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!
2 Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki
adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket
fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.
3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az
ösvényt.
4 Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a
nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz
vagyok.
5 Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek,
közelednek egymáshoz, összejönnek.
6 Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
7 Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn,
és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel,
hogy ne mozogjon!
8 De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak,
Ábrahámnak utóda!
9 A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam
neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
11 Megszégyenülnek és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged.
Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak.
12 Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek
teljesen, akik ellened harcolnak.
13 Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt
mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!

                          NEM KELL FÉLNEM
                           

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs
41,10)

Angliából Kanadába repültem négy gyerekemmel, hogy találkozzunk a
férjemmel, aki már korábban odautazott. Alighogy megérkeztünk, férjem
közölte, elhagy egy másik nő miatt.
Újdonsült keresztyénként meg voltam róla győződve, hogy Isten képes
megváltoztatni ezen elhatározását. Egymástól függetlenül négy barátom
is eszembe juttatta a következő vigasztaló szavakat: "Ne félj, mert én
veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézs 41,10) Beszéltem a
férjemnek arról a szerető Istenről, akit megismertem. Beleegyezett,
hogy eljön velem a gyülekezetbe, én pedig reménykedtem, talán a dolgok
megváltoznak. Ő mégis elhagyott.
"De Istenem!" - panaszkodtam. "Hiszen megígérted!"
Kinyitottam a Bibliám, s újra elolvastam az igerészt. Akkor jöttem rá,
hogy a szakasz semmit sem ígér a férjemmel kapcsolatban. Isten azt
ígérte, hogy velem lesz és megerősít ebben a nehéz helyzetben. Mindig
nyugodt lehetek, és nem kell félnem, mert Isten megőriz és velem lesz
az élet próbatételeiben.

Imádság: Drága Istenünk! Köszönjük, hogy jelen vagy az életünkben!
Tudjuk, hogy bízhatunk benned, és gondot viselsz rólunk életünk nehéz
helyzeteiben. Ámen.

wHogyan tapasztaltam meg Isten jelenlétét nehézségeimben?w
Mary Haskett (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A SZÉTHULLOTT CSALÁDOKÉRT!