Csendes Percek augusztus 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. augusztus 14. hétfő                       

1Kor 15,35-49.

35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen
testben jelennek meg? 36 Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg
előbb el nem rothad, 37 és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet
veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. 38 De
Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden
egyes magnak a neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma,
hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a
halaké. 40 Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a
mennyeiek fényessége, és más a földieké. 41 Más a nap fényessége, más a
hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag
fényességben különbözik a másik csillagtól. 42 Így van a halottak
feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik
romolhatatlanságban; 43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik
dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test,
van lelki test is. 45 Így is van megírva: "Az első ember, Ádám,
élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké." 46 De nem a
lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 47 Az első ember földből,
porból való, a második ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való,
olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek
is. 49 És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a
mennyeinek a képét is.

                      "FELTÁMASZTATIK ERŐBEN"
                       

Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik
erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test,
feltámasztatik lelki test. (1Kor 15,42-44)

A nagymamámnak volt egy kertje a hátsó lépcső mellett. Kisfiúkén
nagymama irányítása mellett kapáltam és dolgoztam benne. Egyik kedvence
a körömvirág, gyönyörű és illatos virág. A tél beálltával azonban
elhervad és eltűnik. Kincse, a gyönyörű virág, megbarnul, és törékennyé
válik. Élete elhasználódik, semmire sem jó, legalábbis én így
gondoltam.
Nagymama mégis minden télen gondosan kiszedte a csúnya, kiszáradt
virágok maradványait, és egy régi kávésdobozba tette őket a garázsban.
Később, amikor a tél átadta helyét a tavasznak, előhozta a dobozt, és
elvetette a magokat a nedves, frissen felásott földbe. A virágok
hamarosan újjászülettek.
Pál elmondja nekünk, hogy eljön a nap, amikor az elhasznált, elsorvadt
testünk magjává lesz valami nagyszerűbbnek. Nem tudjuk, mivé leszünk,
de hittel várhatjuk feltámadásunkat. Ez a test megromlik, de magjává
válik lelki testünknek, amely romolhatatlan, örökkévaló, és
határtalanul csodálatosabb, mint az előző volt.

Imádság: Drága Istenünk, hitünket a te ígéretedbe vetjük, hogy új
életünk lesz a Krisztusban. Ámen.

Sokkal csodálatosabb lesz az, ami ezután következik.
James Schroeder (New Yersey, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERTÉSZEKÉRT!