Csendes Percek augusztus 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. augusztus 12. szombat                      

1Kor 2,1-5.

1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem,
mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten
bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek
másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én
erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne
emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

                     ISTENTŐL KAPOTT LEHETŐSÉG
                      

Pál írja: És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem
meg nálatok. (1Kor 2,3)

Felkértek, hogy előadást tartsak a vasárnapi iskolában egy csaknem száz
fős csoportnak, köztük nyugdíjas lelkészeknek és olyanoknak, aki jól
ismerik a Bibliát. Meg voltam ijedve. Az egyetlen, amit tehettem, hogy
nekiálltam kutatni, olvasni és készülni. Később részt vettem egy lelki
gyakorlaton, amely segített abban, hogy megértsem elhívásomat, és egy
evangéliumi tréningen is, illetve bibliatanulmányozó csoportokban.
Ezután újra elkezdtem szolgálni, és részt vettem különböző missziós
alkalmakon.
Ezekben a helyzetekben a félelmemmel és bizonytalanságommal úgy néztem
szembe, hogy újra és újra visszatértem az 1Kor 2-höz. Pál pontosan
azokról az érzésekről ír, amelyeket én magam is tapasztaltam. Arra
gondoltam, ha a Szentlélek megadta neki a tudást és az erőt, hogy
terjessze a jó hírt, akkor biztosan megteszi ugyanezt velem is.
Igen, a Szentlélek segítségemre siet. Folyamatosan növekedhetek az
Istennel való kapcsolatomban, ha kihasználom azokat a lehetőségeket,
amelyeket Isten teremt.

Imádság: Urunk, köszönjük a lehetőséget, hogy szolgálhatunk neked, és
tanítványokat képezhetünk segítséged által. Kérünk, továbbra is
használj minket, mint szolgáidat. Ámen.

A Szentlélek segít megtennünk, amire Isten elhívott minket.
G. E. Ransbottom (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK A VONAKODÓ VEZETŐKÉRT!