Csendes Percek április 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. április 6. csütörtök                      

Róm 12,1-12.

1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek:
ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra
igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit
mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem
minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott
kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is:
ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha
valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban
munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az
adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig
jókedvvel.
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt
gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak
szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek
kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 

                         KÖSZÖNET ISTENNEK
                          

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Ha négy évvel ezelőtt kérdeztek volna engem Istenről, Jézusról és a
Szentlélekről, nem tudtam volna mit mondani. Egyetlen gondolatom sem
volt Istenről, arról sem, mit tesz értem. A legkisebb gondom is nagyobb
volt annál! De ez azelőtt volt, hogy börtönbe kerültem.
Annyira a világhoz alkalmazkodtam, hogy Isten nem is létezett számomra.
Egészen addig, amíg le nem csuktak, sohasem engedtem Istennek, hogy
alakítson rajtam, hogy megújítsa gondolkodásom, és korábbi világi
vágyaimat az ő csodálatos szándéka szerint megváltoztassa. Meglepőnek
tűnhet, de én meggyőződéssel hiszem, Isten rendezte úgy az életem, hogy
elítélt legyek, hogy megrójon és megjavítson engem.
Most, ahogy visszatekintek négy évvel ezelőtti énemre, köszönetet
mondok Istennek azért, hogy elküldte értem Fiát, Jézus Krisztust.
Látom, milyen könnyen juthattam volna a halál torkába, ha a világi
törvények szerint élek. Ha nem lennének előttem Jézus tettei és szavai,
aki így imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
cselekszenek." Törvényszegő bűneim következtében már biztosan nem is
élnék.

Imádság: Szerető Istenünk, érintsd meg mélyen azok szívét, akik a világ
szerint élnek. Formáld át szívüket, hogy téged szeressenek. Ámen.

Isten szeretete bűneink legsötétebb helyein is elér minket.
Walter K. Johnson (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A FIATALKORÚ BŰNÖZŐKÉRT!