Csendes Percek szeptember 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2005. szeptember 14. szerda                      

Jn 4,1-15.

1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő
több tanítványt szerez és keresztel, mint János - 2 bár maga Jézus nem
keresztelt, hanem a tanítványai - , 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét
Galileába. 4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el
Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt
ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt
Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő
délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így
szólt hozzá: "Adj innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba,
hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te
zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a
zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: "Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj
innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." 11 Az
asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély:
honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál,
Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt
fiai és jószágai is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből
iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz
forrásává lesz benne." 15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem
azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."

                          REJTETT SZÉPSÉG
                           

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

Napközben az út mentén törött üvegdarabokra bukkantam, ami nagyon
zavart. Az apró üvegek úgy néztek ki, mintha egy bezúzott szélvédő
maradványait szétszórták volna az útpadkán. Azonban ugyanaz az üveg
teljesen másnak tűnt, amikor visszatükrözte egy sötétben elhaladó autó
reflektorfényét. Az apró üvegszilánkok úgy csillogtak, mint a
gyémántok. Meglepődtem, hogy milyen gyönyörűek lettek a korábban zavaró
üvegdarabkák egy más megvilágításban.
Elgondoltam, hogy az érzelmileg összetört emberek hasonlóak ezekhez az
üvegdarabokhoz. Az élet okozta sebek és csalódások miatt keménynek és
megkeseredettnek tűnnek, akikkel nehéz kijönni. Ilyenkor rosszul ítélem
meg és kerülöm őket, de csak azért, mert nem veszem észre az igazi
szépségüket.
Ha úgy kívánom látni ezeket az embereket, ahogyan Krisztus látja őket,
akkor hagynom kell, hogy Isten szeretete keresztül ragyogjon rajtam. Az
ő szeretete képes az összetört lelket átformálni, és megvilágítani az
igazi rejtett szépséget bennük.

Imádság: Istenünk, emlékeztess arra, hogy elveszettek és összetörtek
voltunk, amikor megfizetted bűneink árát. Taníts úgy szeretni
felebarátainkat, ahogyan te szereted őket. Ámen.

Isten szeretetének a fénye segít meglátni a szépséget a sebet hordozó
emberek életében.
Roxanne Csoke (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A MEGKESEREDETT EMBEREKÉRT!