Csendes Percek október 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. október 31. hétfő                        

Jer 4,10.

10 Ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt a népet és
Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver
fenyegeti életünket.

                          KIT KÜLDJEK EL?
                           

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el
követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)

Nemrégiben a feleségemmel felmentünk a Budai Várba, és a Nemzeti
Galériában megnéztük a Munkácsy kiállítást. Évtizedekkel ezelőtt már
láttam hasonlót, és most jó volt újra találkozni az eredeti
alkotásokkal ezen az ideiglenes tárlaton.
A művész munkássága felöleli szinte az életnek a teljes spektrumát. A
részeg férj, a kocsmában búsuló legények, az elfogott betyár, a
zálogház, az inasgyerek, a paraszti élet sokféle terhe és szépsége, a
grófi szalonok eleganciája, az élethű portrék... De ezeknél is szebbek
a csendéletek, az erdei táj és természet lélekemelő ábrázolásai.
Ráadásul, a nagy golgotai Triptichon sem hiányzott.
Kijövet, mintegy főbekólintottan, szokásom ellenére, leültem a
vendég-könyvhöz, és az alábbi néhány sort írtam be, talán éppen az
utolsó oldalára: Isten letekintett a Földre, látta a magyarok
búsulását, és megkérdezte: "Kit küldjek még ehhez a néphez ezekben a
nehéz időkben, hogy vigasztalja és erősítse őket?" A festő pedig így
szólt: "Küldj hozzájuk engemet, ó Uram. Szívem szerint Munkácsról
indulnék." "Eredj hát oda, és tarts eléjük tükröt, - de emeld fel a
szívüket is!" És a festő elment, és betölté az ő küldetését.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy mindenkor küldesz a népeknek
prófétákat, tanúkat és bizonyságtevőket. Ámen.

Ne gondoljuk, hogy feladatok nélkül jöttünk a világra!
Szabó György (Budapest, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZ ISTEN MAI KÜLDÖTTEIÉRT!