Csendes Percek október 24.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. október 24. hétfő                        

Zsolt 23.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet
olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR
házában lakom egész életemben.

                          AMI ELŐTTÜNK VAN
                          

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre;
most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan
engem is megismert az Isten. (1Kor 13,12)

Egyszer, miközben munkaügyben utaztam, a jövőm felől kezdtem
gondolkozni. Feleségemmel szülőhazánkon, az Egyesült Államokon kívül
élünk és dolgozunk több, mint 35 éve. Ha Isten is úgy akarja, még öt
évig maradunk Japánban, mielőtt nyugdíjba mennénk. Aznap azonban, ahogy
utaztam, a jövő homályosnak tűnt.
Kinézve a repülőgép ablakán az alattunk lévő tájat figyeltem. Hirtelen
egy felhőbe értünk, és semmit sem láttam. Néhány perccel később, ahogy
elhagytuk a felhőt, a látóhatár ismét kitisztult. Úgy tűnt, Isten ezt
mondja nekem: "Lehet, hogy most nem látod, mi van előtted, de ahogy
telik az idő, fölfedem számodra az akaratomat. Ahogyan eddig
gondoskodtam rólad, a jövőben is úgy lesz." Békesség töltötte el a
szívem, ahogy folytattam utamat. Amikor félelem és bizonytalanság kavar
föl bennünket, bízhatunk Istenünkben, aki szeretettel, erős kezekkel
tart minket és a jövőnket.

Imádság: Hatalmas Istenünk, amikor félelem tölti be szívünket és
aggódunk afelől, ami ránk vár, segíts emlékeznünk, hogy te tartod
kezedben a jövőt. Dicsérünk téged nem szűnő szeretetedért. Jézus
nevében imádkozunk. Ámen.

Nem látjuk, mi van előttünk, de biztosak lehetünk benne, hogy Isten
velünk van az úton.
Robert M. Terhune (Tokió, Japán)

IMÁDKOZZUNK A MISSZIONÁRIUSOKÉRT!