Csendes Percek november 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. november 16. szerda                       

Róm 8,18-27.

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ
sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ
ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az
által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a
teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az
egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez
ideig. 23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első
zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra,
testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az
a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát
valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem
látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a
mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni,
ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan
fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 

                          A LÉLEK IMÁDSÁGA
                          

Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de
maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm
8,26)

Édesanyám egy beteggondozó intézetben töltötte életének utolsó hét
esztendejét. Betegségének a tünetei az Alzheimer-kóréhoz voltak
hasonlóak. Idők múltán fokozatosan elveszítette logikus gondolkodó
képességét. Beszéde, cselekvése összefüggéstelenné vált, és már sem a
családtagjait, sem a barátait nem tudta felismerni. Az egyik alkalommal
egyedül találtam őt, amint az asztalkája mellett ült és imádkozott.
Abból, amiket mondott mit sem értettem, de biztos voltam benne, hogy
Istennel próbál beszélgetni. Eltűnődtem, Isten vajon megérti-e?
Elképzelhető, hogy az, akinek az agyában a gondolatok egyetlen
masszában gomolyognak, még képes lehet Istennel kapcsolatot tartani? A
választ a Rómaiakhoz írt levélben találtam meg: "a Lélek segít a mi
erőtlenségünkön", és továbbítja Isten felé az imádságainkat, még akkor
is, ha mi képtelenek vagyunk azokat szavakba önteni.
Az apostol szava megnyugtatott. Anyukám elmeállapota lehet bármilyen
gyenge, attól ő még bizonyosan vigaszt nyer Istentől. Erre a Szentlélek
a biztosíték.

Imádság: Mennyei Atyánk, kérünk, adj bizonyosságot vigasztaló
jelenlétedről szeretteinknek és minden egyes embernek, aki már nem
képes imádkozni hozzád. Ámen.

A Szentlélek imádkozik azokért is, akik az imájukhoz nem találnak
szavakat.
Rich Allen (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSOKÉRT!