Csendes Percek május 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2005. május 27. péntek                        

ApCsel 3,1-10.

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére,
délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit
napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet
Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.
Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba,
alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt
mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük
valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de
amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel,
és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal
megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt.
Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az
Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.
Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom
Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele
történt.

                         AZZAL, AMINK VAN 
                          

Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van,
azt adom neked..." (ApCsel 3,6)

Amikor 1986-tól 1994-ig püspökként szolgáltam Nyugat-Afrikában,
feleségemmel hallottuk "népünk kiáltozását" Libériában. Tudtuk, hogy a
főváros, Monrovia repülőtere le van zárva a háború miatt, de azt is
tudtuk, hogy Isten azt akarja, segítsünk testvéreinknek. Ezért élelmet
és némi pénzt gyűjtöttünk, és megtaláltuk a módját, hogy Libériába
utazzunk. 
Amikor megérkeztünk Monrovia ideiglenes repülőterére, egyházi emberek
vártak. Később részt vettünk egy megrázó istentiszteleten is.
Szívszaggató történeteket hallottunk a háború borzalmairól, de az
emberek Isten kiapadhatatlan kegyelméről beszéltek. 
Világszerte szenvednek az emberek. Van, aki háború miatt, van, aki
azért, mert elveszettnek érzi magát. Krisztus követőiként az a
küldetésünk, hogy fölkutassuk őket. Ahogy a Lk 4,18 mondja nekünk, a
krisztusi szolgálat az, hogy fölemeljük az elnyomottakat, vakokat,
szegényeket és megkötözötteket. Amikor Krisztus példáját követjük,
segítséget nyújtunk a szükséget szenvedőknek azzal, amink van, bárhol
is legyünk. 

Imádság: Vigasztalás Istene, segíts meghallanunk a körülöttünk élő
szenvedők kiáltását. Lágyítsd meg szívünket, és adj bátorságot, hogy
cselekedjünk Jézus nevében és erejével. Ámen. 

Krisztus ránk bízta, hogy tudassuk a világgal: ő törődik velünk.
Nathaniel Linsey (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A HÁBORÚBAN ÁLLÓ ORSZÁGOK NÉPEIÉRT!