Csendes Percek március 24.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2005. március 24. csütörtök                      

1Kor 10,15-17.

Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok,
amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével
való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus
testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk
mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.

                          EGY TEST, EGY ÚR
                          

Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből
részesedünk. (1Kor 10,17)

Gyülekezetünkben a Nagyhét előkészületei folytak, és mindenki figyelme
a közelgő úrvacsoravétel felé irányult. De ezen a nagycsütörtökön a
felségemmel a megyei börtönbe mentünk úrvacsorát osztani a férfi
raboknak, akik hetente a bibliaórákon is rendszeresen részt szoktak
venni.
Tizenhatan éppen készültünk megosztani egymással a kenyeret és a bort,
amikor egyszer csak csengető hangot hallottunk, majd egy őr hangja
hallatszott: "Legyenek szívesek várni a kezdéssel."
A raboknak az ilyen zavaró beszólások nem szokatlanok, meg sem
lepődtek. Kíváncsian vártuk, mi fog következni. Esetleg mégsem
engedélyezik a szertartást? Ám ehelyett négy őr lépett be hozzánk, és
megkérdezték a rabokat, részt vehetnek-e ők is az úrvacsora
közösségben. A rabok beleegyeztek.
Mint bűnösök, együtt mondtuk: "A kenyér, amit megtörünk, a Krisztus
testével való közösség. Egy kenyér, egy kehely, - egy test, egy Úr."

Imádság: Urunk, együtt ünnepeljük a te halálodat és megváltásunkat
mindaddig, amíg dicsőségedben újra eljössz. Ámen.

Az Úr asztalánál mindenkinek helye van.
Frank Ramirez (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELÍTÉLTEK CSALÁDJÁÉRT ÉS BARÁTAIÉRT!