Csendes Percek március 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. március 20. vasárnap                      

Jn 18,28-38.

Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik
vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek
tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. Pilátus ekkor
kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez
ellen az ember ellen?" Ezt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő,
nem adtuk volna át neked." Pilátus erre ezt mondta nekik: "Vegyétek át
ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!" A zsidók így feleltek:
"Nekünk senkit sincs jogunk megölni!" Így kellett beteljesednie Jézus
szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell
meghalnia. Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta
Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Jézus viszont
ezt kérdezte tőle: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked
rólam?" Pilátus erre így szólt: "Hát zsidó vagyok én? A te néped és a
főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?" Jézus így felelt: "Az én
országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én
országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a
zsidóknak. De az én országom nem innen való." Pilátus ezt mondta neki:
"Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy
király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy
bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való,
hallgat az én szavamra." Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?"
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én
nem találok benne semmiféle bűnt.

                        A SZÁZADOSSAL EGYÜTT
                        

A százados és akik vele őrizték Jézust ... így szóltak: "Bizony, Isten
Fia volt ez!" (Mt 27,54)

A virágvasárnapi istentisztelet vidáman kezdődik a gyülekezetünkben.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának történetét hangosan felolvassuk a
Bibliából, s azután a gyermek- és felnőtt énekkarok az oltár felé
indulva végigvonulnak a padok között pálmaágakkal a kezükben, miközben
így énekelnek: "Dicsőség, magasztalás és tisztelet az Úrnak." Orgona-
és fúvóskísérettel az énekkar és a gyülekezet lelkesen énekli a
bevonulási éneket.
Az istentisztelet azonban egyre komorabbá válik, ahogy arról olvasunk,
hogy Jézust letartóztatják, majd keresztre feszítik. Minden évben
megdöbbent Jézus szenvedéstörténete. Azt gondoljuk, mi vagyunk a tömeg,
amely hangos kiáltásokkal és dicsérettel követi Jézust. De ahogy tovább
folytatódik a történet, újra meglátjuk, hogy mi vagyunk azok, akik
Jézust megtagadják, és a keresztre szegezik. Amikor csatlakoztunk a
gyülekezethez, elfogadtuk Jézus Krisztust mint Megváltónkat, és
ígéretet tettünk arra, hogy őt fogjuk szolgálni. De tudjuk, hogy
gondolatban és tetteinkben azóta ezerszer azt kiáltottuk: Feszítsd meg!
Feszítsd meg!
Hűtlenségünk elítél minket. És amikor újból halljuk Jézus történetét, a
megfeszített Jézusét, akkor elhal a dicséret a szánkon, és halkan
mondjuk a századossal együtt: "Bizony, Isten Fia volt ez."

Imádság: Krisztusunk, segíts nekünk, hogy megismerjük önmagunkat, de
legfőképpen téged! Ámen.

Mennyire ismerem az Isten Fiát?
Sally Overby Langford (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A VIRÁGVASÁRNAPI ISTENTISZTELETEKÉRT!